Fotó: Lambert Attila
Az immár második alkalommal megrendezett, zenei továbbképzésnek megfelelő, többnapos rendezvényen a plébániai közösségekben zenei szolgálatot teljesítők mélyíthették el hangszeres tudásukat és liturgikus ismereteiket tanárok, zenészek útmutatásai alapján. A két ötletgazda Marczell Márton, a tábor szakmai vezetője és Csanády Lőrinc főszervező volt. (Mindketten tagjai a Boanergész együttesnek, melynek Csanády Lőrinc tíz éve a vezetője.) A kezdeményezést az Egyház anyagilag is támogatta.
Marczell Márton elmondta, egy évvel ezelőtt azért hozták létre ezt a tábort, hogy azok, akik a katolikus templomokban és közösségekben könnyűzenei (gitáros) szolgálatot végeznek, szakmailag fejlődhessenek. Hivatásos tanárok tartanak a résztvevőknek ének- és hangszeres órákat, így megtanulhatják a zenekari játék fortélyait, s emellett előadásokat hallgathatnak a legkülönbözőbb témákban.
Idén hangtechnikai, dalszerzői, valamint gyakorlásimódszertan-kurzusokon vehettek részt a tanulók, illetve megismerkedhettek a könnyűzene elméletével. A zenei tábor ötletgazdája és létrehozója szerint vannak olyan gitáros énekek, amelyek nem felelnek meg a liturgia követelményeinek. Rámutatott, hogy a mise állandó részeit a misekönyvben szereplő szövegekhez igazítva kell megzenésíteni, így például az Alleluja előtt az aznapra kijelölt szöveget. Ugyanez az előírás a zsoltárok esetében is. Ezen a területen a gitáros éneknek még van hová fejlődnie, tette hozzá. Csanády Lőrinc elmondta, hogy Marci szinte a semmiből álmodta meg a tábort, így fogalmuk sem volt, hogy mi lesz belőle, de az jó visszajelzés, hogy a tavalyi, első alkalommal megrendezett kurzus résztvevőinek több mint a fele idén visszajött. A Kazetta a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (NEK) való zenei-lelki felkészülést is szolgálja. Csanády Lőrinc elmondta, hogy a NEK szervezőinek szándéka az egyházzene megújítása is. Ennek keretében új énekeskönyv készül, és a figyelem homlokterébe került a gitáros ének is.
A táborozók útmutatást kaptak arról, hogyan lehet a liturgiában „visszametszeni a dicsőítő énekek vadhajtásait”, és megtanítani a hallgatóknak a műfaji előírásokat. A cél, hogy a templomokban végzett szakrális könnyűzenei szolgálat egyszerre feleljen meg a liturgikus előírásoknak és a könnyűzene kívánalmainak, és minőségi zene szóljon a szertartásokon. A Boanergész vezetője vallja, hogy az evangelizáló vagy gitáros zene ma már az egyházzene része. Nagyon fontos azonban hangsúlyozni, hogy a szentmisén való zenélés önmagában nem szolgál missziós célt. A szentmisében a legszentebb áldozatot ünnepeljük együtt, és ezt semmi másnak nem rendelhetjük alá. Tény, hogy a könnyűzene a fiatalok vérében van, az identitásuk része, és ehhez az egyházzenének is igazodnia kell. A fiatalok a könnyűzene dallamait szeretik énekelni a liturgiában. Különösen igaz ez a felnőttkori megtérőkre, akik nem úgy nőttek fel, hogy gregorián zenét hallgattak gyerekkoruk óta.
Szczuka Panka a Zeneakadémiára jár dzsesszénekes tanszakra, és tagja egy szentendrei gitáros zenekarnak. A táborban az egyik kollégájával éneket és zenekari gyakorlatokat tanított. Most járt itt először. Tanárok és diákok sokat dolgoztak együtt, így rövid idő alatt is komoly eredményeket értek el, kölcsönösen tanultak egymástól, gazdagodtak lelkileg és szakmailag egyaránt. Szczuka Panka hangsúlyozta: ez elsősorban szakmai tábor, de erősen érződött a katolikus lelkület, mindenki segítette a másikat, órákon kívül is összejöttek, beszélgettek, gyakoroltak a résztvevők. „A kinti életben” gyakori, hogy az emberek csak a saját dolgaikkal törődnek, itt azonban egymásért dolgoztak a tanárok és a diákok. A tanárnő a tábor egyik fő céljának nevezte, hogy a gitáros miséken zenét szolgáltató előadók minél képzettebbek legyenek, mert ha tökéletesebben énekelnek, játszanak, akkor szebben szól a zene, és könnyebben jut el az emberek lelkéhez.
Graf Ádám, a Boanergész együttes tagja hiánypótlónak nevezte a tábort. Hangsúlyozta, a tanárok olyan élményeket és zenei anyagot próbálnak átadni a diákoknak, ami segítségére lehet minden, a liturgiában részt vevő előadónak. Leszögezte: gondoljon bárki bármit a gitáros, dicsőítő zenéről, ez ma már létező műfaj. A legfontosabb kritérium az, hogy mind szakmailag, mind lelkileg megfeleljen a liturgiának. Bármilyen zenéről legyen is szó, az Isten ajándéka. Egyértelmű, hogy a templomokban be kell tartani a liturgikus szabályokat, de egy csodálatos akkordmenet a gitáros zenekarban ugyanolyan mennyei tud lenni, mint egy tiszta kvint, amit az emberi hang szólaltat meg a gregoriánban.
A tizenhat éves Molnár Anna a Felvidékről érkezett a táborba, a Párkány melletti Muzsláról. Komáromban jár gimnáziumba, a Marianumba. Tíz éve tanul zongorázni. Néha énekel a plébánián, főleg gregoriánt, a jövőben azonban többet szeretne istendicsőítő dalokat énekelni, vasárnaponként, saját zenekarral.
Az evangelizáló zenével már az anyaméhben megismerkedett. Szülei ugyanis hosszú idő óta tagjai a felvidéki Keresztény Ifjúsági Közösségnek (KIK), amely nagycsaládosokból áll. Amikor az édesanyja a szíve alatt hordta őt, akkor is jártak a közösségbe, ahol elsősorban Sillye Jenő dalait énekelték. A hazai egyházi könnyűzene úttörője és klasszikussá vált alakja Annának is a kedvence lett. A felvidéki lány számára idővel egyre fontosabbá váltak ezek az énekek, lelki békességet, örömet talál bennük. Úgy érzi, ez a tábor némi önbizalmat adott neki, aminek egyelőre híján van. A jövőben azonban nem fog már félni, ha egyszerre kell énekelnie és zongoráznia.
Tapasztalatai szerint sokan úgy vélekednek, „dicsérjük az Urat, a lényeg, hogy őszintén tegyük”. Itt, a táborban azonban felismerte, mennyire fontos a szakmaiság. Az Urat úgy kell dicsérnünk, ahogyan megérdemli, ezért elengedhetetlen, hogy aki ilyen zenét játszik, az zeneileg is kihozza magából a legtöbbet, a tehetségéhez mérten, mondta.
Sok mindenről beszélgettünk ezzel a csupa mosoly, derűt sugárzó gimnazista lánnyal. Elmesélte, hogy öt évvel ezelőtt egy súlyos fertőzés miatt lebénult az arca jobb oldala. Fél évig tartott ez az állapot. S hogyan tudta ezt elviselni tizenkét évesen? A már említett keresztény családközösség folyamatosan imádkozott a gyógyulásáért, látogatták őt, felnőttek és gyerekek egyaránt. Anna biztosra veszi, hogy nem véletlenül gyógyult meg, Istennek bizonyára vannak még céljai vele… Úgy véli, a Jóisten iránti hálából mindig igyekeznie kell jót tenni az életben.
A tábor július 30-án este tartott zárókoncertjén minden részt vevő diák megtapasztalhatta az együtt zenélés örömét, a nézők pedig megállapíthatták, hogy gyümölcsöző volt a tanárok egyhetes szolgálata. A Kazetta július 31-én este szentmisével ért véget. A liturgiát Fábry Kornél, a NEK Általános Titkárságának titkára mutatta be.
