A zarándoklat emlékei

Vatikáni részről pedig ezt nem holmi politikai óvatosságból hangsúlyozták, hanem mert valóban ez határozta meg elsősorban a pápai út jellegéh
Felejthetetlen emlékeiként is ezeket nevezte meg a Szentatya Róma felé tartva a repülőgépen: a Jordán folyónál megrendülten gondolt arra, hogy a János-keresztségkor Krisztus mintegy az emberi lét legmélyebb rétegeibe ereszkedett alá. Az utolsó vacsora jeruzsálemi termében pedig átélte az Eucharisztia alapítását és az első pünkösdöt.
A zarándoklat fontos helyet foglal el az iszlám és zsidó vallásban is. Létünk jelképe: szüntelenül kell előrehaladnunk Isten felé, és ezáltal az emberiség szeretetközössége felé.

A zarándok a Szent Sírnál foglalta össze üzenetét: „Krisztus feltámadt! A bűn és a halál hosszú uralmát az engedelmesség és az élet győzelme váltotta fel. A kereszt fája felfedi az igazságot a jóra és a rosszra vonatkozóan. Krisztus, az új Ádám itt tanította meg nekünk, hogy sosem a rosszé az utolsó szó, hogy a szeretet erősebb a halálnál, és hogy jövőnk a gondoskodó és hűséges Isten kezében van.”A pápa útja a három monoteista vallás szent földjén nem nélkülözhette a vallások közötti párbeszéd szorgalmazását sem. „Mindenütt, muzulmánok, keresztények és zsidók között határozott készséget tapasztaltam a vallásközi párbeszédre, a vallások közötti együttműködésre.”

Zarándokként felkereste a Jad Vasem emlékhelyet, a jeruzsálemi siratófalat, a jordániai mecsetet és a Sziklamecsetet. Új megfogalmazásként hangzott el a „trialógusra” vonatkozó javaslat, vagyis a három egyistenhívő vallás képviselőinek közös párbeszédére tett indítvány. Világossá vált, hogy a „regensburgi beszéd” és a Williamson-ügy okozta félreértések már nem mérgezik a kapcsolatokat. „A pápa szentföldi útja rámutatott, hogy a vallásközi párbeszéd XVI. Benedek pápaságának egyik különösen fontos célja lett” – mondta Jean-Louis Tauran bíboros. Walter Kasper bíboros pedig úgy látja, hogy a Szentatya megnyilatkozásai új szempontokkal gazdagították a keresztény-zsidó párbeszédet. Arra készül, hogy zsidó illetékesekkel külön összegzik majd e zarándoklat eredményeit.

A Szentatya – amint ezt előre jelezte – hirdette a békét az államok, a különböző vallások, a katolikus egyház különböző szertartásai, valamint a keresztény felekezetek között. Meghallgatta Jordánia, Izrael és a Palesztin Hatóság politikusait, három vallás vezetőit, rabbikat, muftikat, különböző rítusú keresztényeket, sajátos problémáikat. A pápa tudatában volt annak, hogy feszültségekkel teli térségbe zarándokol el. Beszédei rendkívül kiegyensúlyozottak voltak, de kifejezték a katolikus egyház álláspontját több kényes politikai kérdésben is.
Többször szorgalmazta a szentföldi keresztények szülőföldjükön maradását, és ennek előmozdítását kérte az egyházi és politikai vezetőktől. Kiemelte, hogy a keresztényeknek milyen fontos szerepük van a békés, emberséges társadalom építésében.

Szorgalmazta a palesztin menekültek visszatérésének lehetővé tételét és az önálló palesztin állam létrehozását. Hangsúlyozta, hogy igazságosság és erőszakmentesség nélkül nem valósítható meg a biztonság. Többször szót emelt a palesztin területek köré vont fal ellen, és annak lebontását szorgalmazta.

Béke, béke, béke. „Soha többé vérontást! Soha többé terrorizmust! Soha többé háborút!” – ismételte búcsúzóul a Szentatya. P. Federico Lombardi szentszéki szóvivő szép megfogalmazása szerint „a pápa nemcsak az egyes helyszíneken tett zarándoklatot, hanem talán még inkább az emberek szívében”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.