A szőlőtő biztonsága
Fotó: Lambert Attila

Avilai Szent Teréz ünnepe előtt egy nappal, október 14-én búcsú volt a terézvárosi templomban. Cserháti Ferenc püspök az ima és a szeretetgyakorlás egységére, összekapcsolására buzdított prédikációjában.
„Örvendezzünk mindnyájan az Úrban, ünnepi napot ülve Szent Teréz tiszteletére, kinek ünnepén örülnek az angyalok, és magasztalják az Istennek Fiát” – énekeljük a 9 órai, diákoknak hirdetett, de valójában gyerekmisén. A legkisebbeket a szüleik hozzák el a templomba. Csodaként élik meg, ha kihívják őket az oltárhoz, vagy ajándékot kapnak. És itt kapnak!
– Templomunk legnagyobb ünnepére, Avilai Nagy Szent Teréz emléknapjára gyűltünk össze, aki „megsebződött a szeretettől”, amint az oltárképünkön is látni – mondja Csepregi Róbert káplán. – Gondoljunk ma arra, hogy mi is templomok vagyunk: a Szentlélek templomai, akiknek újra meg újra megtisztulásra, megszentelődésre van szükségük. Erre hív ez a mai és a holnapi búcsú.
Csepregi atya törekszik a gyerekek bevonására. Próbálja megértetni velük, mit jelent a lemondás, a szeretet gyakorlása. Zsákocskákból aranytallérokat húzat ki velük, és minden, általuk birtokolt jó, érték nagylelkű megosztására buzdítja őket. Majd egyeseket kihív az oltárhoz, és egy nagy sárga dobozból elővarázsol valamit. Először CD-nek, majd kis könyvnek gondolom, de amikor közelebb megyek, kiderül, hogy csoki. Valamilyen sorsolás vagy verseny jutalma lehet.

*

Már a 9-es mise vége felé érzékelhető a lázas készülődés, az izgatott várakozás a következő, püspöki misére, a tulajdonképpeni búcsúi misére. Az énekkar – a pécsi székesegyház kórusa és a Szent Efrém Férfikar – próbál. Cserkészek hozzák be Szent Teréz szobrát, amelyet a körmeneten hordozni fognak, elfoglalják a helyüket a díszvendégek, és színültig megtelnek a padok.
Az ünnepi bevonulás után Cserháti püspök virágot kap, majd amikor felmutatja, lelkesen megtapsolják. Bevezető beszédében az egyházdoktor Szent Terézt állítja elénk, aki kolostorok, templomok építtetőjeként üzleti tárgyalásai közepette sem feledkezett meg az imáról, az Istennel való személyes kapcsolat kereséséről. Kérjük a pártfogását a lelki tökéletesség felé vezető úton, mondja végül.
Az olvasmány az Énekek énekéből a szerelem mindent legyőző erejéről szól, amiért akár háza egész vagyonát is odaadja az ember. A szentlecke a Rómaiaknak írt levélből a természet, a teremtett világ és az ember megváltásra sóvárgó várakozását ecseteli, az evangélium pedig a szőlőtő és a szőlővesszők példázata.
Cserháti püspök azzal kezdi prédikációját, hogy akkoriban, amikor 1515-ben, körülbelül ötszáz éve Avilai Teréz megszületett, új korszak kezdődött, felborult a világ korábbi rendje. Kolumbusz már felfedezte Amerikát, és ez közismertté vált, Kopernikusz előállt a bolygónkra vonatkozó forradalmi elméletével, egyházszakadáshoz vezetett a reformáció, az Oszmán Birodalom pedig Bécs ostromára készült. Hasonló a helyzet ma is. Minden változóban, új korszak készülődik hit és erkölcs kérdéseiben, társadalmi és gazdasági szempontból egyaránt. A természet rendje is felborulni látszik, a technika bámulatos vívmányainak már az árnyoldalait is látni véljük. A globalizáció és a hagyományok gyengülésének korát éljük, népvándorlás tanúi vagyunk, az erkölcsi értékek relativizálódnak, és Európában általános az eltávolodás a vallástól. Van-e egyáltalán értelme Avilai Szent Terézről beszélni egy ilyen korban? Lehet-e számunkra hasznos üzenete?
Isten nélkül ma sincs jövőnk. Ma is ő számunkra a biztonság biztosítéka. Jézus a szőlőtő, mi a szőlővesszők. Ha benne maradunk, bármit kérhetünk tőle. Teréz arra tanít, hogy az ima, a szemlélődés ma is mennyire fontos lenne számunkra, hogy agyontechnicizált világunkban mekkora jelentőségük van a kedves emberi gesztusoknak, a kultúrának, a spirituális értékeknek. Teréz azt mondja nekünk, hogy nem kell félnünk a jövőtől, csak kössük össze az imát a szeretet gyakorlásával, és meg fogjuk látni, hogy a szeretet szeretetet szül. Avilai Szent Teréz ma is aktuális.

*

A mise végén felsorakoznak a Bartók Béla Konzervatórium fúvósai (mint elhangzik, tizedszer vesznek részt a búcsún). A legkisebb ministránstól a püspökön és a híveken át a vendégekig mindenki elfoglalja a helyét, majd elindul a menet. Méltóságteljesen haladunk, a forgalom megáll – erre is, arra is megakasztottunk egy-egy trolit –, a szép zene miatt inkább művészi, mint kultikus jellegű a felvonulásunk, bár a Ne félj, ne aggódj kezdetű taizéi dalt azért én a zenekarral énekelem.
A templom oldalába visszaérve Horváth Zoltán plébános az önkormányzattal való gyümölcsöző együttműködésről beszél, amelynek eredményeként tavaly, a kétszáznegyvenedik évfordulón megújult a belső világítás, idén pedig leverik és újravakolják a vizesedő belső lábazatot. A püspök ereklyés áldása után elénekeljük a pápai és a magyar himnuszt, majd a fúvószenekar előadásával zárul az ünnep.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..