A Szentlélek szele feszítse ki vitorláidat!
Fotó: Majó Márk

 

Elek László SJ kilenc éve a rend tagja, és másfél évtizede készült a papságra. „Laci az Egyház ölén nőtt fel – mutatta be Vízi Elemér SJ tartományfőnök a szentelendőt az ünnepi szentmise kezdetén. – Családjában, a Regnum Marianum közösségben és a piaristáknál formálódott, majd az esztergomi szemináriumban és Rómában tanult. 2009-ben lépett be a jezsuitákhoz, magiszté­riu­mát Miskolcon végezte, majd Bostonban speciális tanulmányokat folytatott, tavaly óta pedig a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium iskolalelkészségén szolgál. Itt, a gimnázium mellett álló Isteni Ige-templomban kapta meg az egyházi rend szentségét.”
Nagyon sokan mentek el Miskolcra, hogy részt vehessenek Elek László szentelésén. Jelen volt Jelenits István, aki a piaristáknál nemcsak Lacinak, de már az édesapjának is tanára volt, és részt vett az eseményen Balás Béla nyugalmazott kaposvári püspök. Természetesen nagy számban érkeztek a szentelésre a rendtársak is. Sokan voltak a régi és a jelenlegi „jezsus” (Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium) diákok, a középiskola tanárai és munkatársai is, és számos padsort töltött meg László családja: szülei, testvérei és családtagjai, köztük pap nagybátyja, Kemenes Gábor és szerzetes nagynénje, Kemenes Ágnes szociális nővér, több rendtársnőjével együtt. Az egybegyűlteket Vízi Elemér köszöntötte, felidézve Elek László papi jelmondatát, amelyet a Filippi­ekhez írt levélből választott: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! Jóságotok legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel van!” Az evangélium után, amely Szent Máté könyvéből kifejezetten a papokhoz szól, a provinciális szólította a szentelendőt, és e szavakkal tanúsította alkalmasságát az áldozópapságra: „Rengeteg próbatétel után, melyeket kiállt, és az őt ismerő illetékesek véleménye szerint is, mely hozzám eljutott, bebizonyosodott, hogy hűséges az elhívásához, és méltónak bizonyult az áldozópapságra.”
Ternyák Csaba érsek homíliájában a szentelendő papi jelmondatához kapcsolódva a keresztény örömről beszélt, amely sokkal több a szomorúság vagy a reménytelenség hiányánál. Jézus Krisztus az örömünk oka, neki köszönhetjük megváltásunkat és életünket. Ez az öröm az, amelyet Jézus ad nekünk, aki mindent elkér tőlünk, de sokkal többet ad cserébe. Az érsek hangsúlyozta, hogy az életszentség útján, amelyre Jézus meghívta, Laci is az életet és a boldogságot kereste. Nem azonnal talált rá jezsuita hivatására, lelkében hosszasan érlelődött a döntés, új meg új próbatételeket állt ki, és kész volt áldozatot hozni a hivatásáért. Idézte László bemutatkozó szavait: „Találkoztam az Istennel, aki annak ellenére – sőt éppen azért és úgy – szeret és meghív, hogy gyenge és esetlen vagyok. Arról álmodom, hogy mások is találkozzanak vele. Talán munkáimon, sőt rajtam keresztül.” Ternyák Csaba méltatta Elek László szolgálatát, amelyet a zsolozsma-mobilalkalmazás fejlesztésével végzett, s megerősítette, hogy már eddigi tevékenységével is sokakat hozzásegített az Istennel való találkozáshoz.
Ternyák Csaba kifejtette, hogy Jézus kemény szavai a farizeusokhoz és az írástudókhoz szóltak, a papokhoz, akiktől elvárja, hogy ne legyenek képmutatók, hatalmaskodók, hanem testvériségben és kölcsönös szolgálatban éljenek. A keresztség által minden hívő részesül a királyi papságban, valamennyien papok vagyunk. Néhányan pedig – a diakónusok, az áldozópapok és a püspökök – meghívást kapnak a szolgáló papságra. Az ő feladatuk, hogy megújítsák a világmegváltó áldozatot, és szeretetben élve szolgálják, az igével táplálják, a szentségekkel megerősítsék a királyi papság tagjait. Végül az egybegyűlt jezsuitákhoz is szólt: köszönetét fejezte ki azért, hogy jelenlétével és szolgálatával, a plébánia és a gimnázium fenntartásával a rend kiemelkedő missziós központtá fejlesztette a városnak ezt a részét. A szertartás során Bellovics Gábor SJ orgonált és a Rorate Schola férfikar közreműködött, amelynek tagjai gimnazista korukban megalapozták a varázslatosan szép hajnali roráték hagyományát.
A szentmise záróáldásában Ter­nyák Csaba azt kívánta, hogy a Szentlélek szele fújjon a jezsuita rend fölött, és vigye előre az egész magyar Egyházat.

Forrás: Szelenge Judit

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..