A Szentlélek rajtunk keresztül újítja meg a világot
Fotó: Lambert Attila

 

Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Katolikus Iskolai Főhatóságának (EKIF) 850 dolgozója – óvodapedagógusok, dajkák, tanítók és tanárok –, valamint más egyházmegyék iskolafenntartói és oktatásügyi képviselői vettek részt az eseményen.
Erdő Péter bíboros, prímás köszöntője és előadása előtt Gyetván Gábor, az EKIF főigazgatója szólt a megjelentekhez, majd Stanislav Zvolenský pozsonyi érsek delegáltjaként Dariusz Żuk-Olszewski, a Szlovák Püspöki Konferencia katekézis- és oktatásügyi titkára beszélt a szlovákiai katolikus iskolák helyzetéről.
A szekcióelőadások előtt – melyeket Gombocz János, a Testnevelési Egyetem professor emeritusa, Papp Miklós görög­katolikus pap, tanszékvezető, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola professzora, valamint Görbe László piarista szerzetes, a Katolikus Iskolai Főhatóság volt főigazgatója tartott – a Liliomkert Katolikus Óvoda nagycsoportos gyermekeinek, illetve a 2018-tól egyházi fenntartású Weiner Leó Katolikus Zeneiskola és Zeneművészeti Szakgimnázium diákjainak előadását nézhették meg a jelenlévők.
Erdő Péter bíboros a köszöntőjében, illetve előadásában hangsúlyozta: nagy öröm számára, hogy évről évre egyre népesebb találkozóknak ad otthont Esztergom, amikor az egyházmegye katolikus oktatási intézményeinek munkatársai gyűlnek össze. A főpásztor arról beszélt, hogy a II. vatikáni zsinat után tisztelettel olvasgattuk a világiak küldetéséről szóló egyházi állásfoglalásokat, melyek hangsúlyozták, hogy az e világi dolgok rendjét – a gazdaság, a politika, a kultúra, a művészetek és a tudományok világát – kötelességünk az evangélium szellemében alakítani. A kontinensünk keleti felén élő emberek akkor úgy érezhették, hogy szép, amit a zsinat mond, de a megfogalmazásból látszik, hogy a szocialista országokból kevés püspök vehetett részt a zsinaton. A buzdítás ugyanis úgy hangzott, mintha miniszteri posztokat, magas állami tisztségeket, vezető állásokat kellene vállalniuk a katolikusoknak, hiszen így tudnák katolikus szellemben átalakítani a világot. A főpásztor hozzátette: mifelénk azonban csak sokkal szerényebb helyeken volt lehetőségük a világ alakítására azoknak, akik ragaszkodtak a hitükhöz.
A körülmények azonban változtak, talán gyor­sabban is, mint az a szerves fejlődésből következett volna: ránk szakadt egy feladat, amit kihívásnak is tekinthettünk. A 90-es években még csak iskolaépületeket igényelhettünk vissza, melyeket igyekeztünk felújítani és a tanári karokat fölmenő rendszerben kiépíteni. Azt gondoltuk, hogy hosszú útnak nézünk elébe. Különösen nehéznek tűnt a katolikus identitás kialakítása. A világi hívők elkötelezett felelősségvállalására volt szüksége a magyar egyháznak. Segítésükre, képzésükre, módszertani támogatásukra különféle szervezetek alakultak az egyházmegyékben. Létrejöttek katolikus szellemiségű főiskolák, illetve elindult az egyetemi képzés is, amely pedagógusokat készít fel a hivatásukra. Mindez gyorsabban fejlődött, mint arra számítani lehetett. Úgy látszik, a kegyelem működött – folytatta Erdő Péter bíboros, és hangsúlyozta: látnunk kell, a Szentlélek rajtunk keresztül meg akarja újítani a világot.
A jövő kilátásairól is szólt a főpásztor. Mint mondta, a szekularizált, szétszórt, hitetlenségben élő világ képét mutatja be híradásaiban a média. Az EKIF konferenciáin ezért külföldi vendégelőadók is szerepelnek, hiszen a személyes találkozások során a kép sokszor másképpen fest, mint a hírekben. A világban a katolikusok öntudatra ébredésének is tanúi lehetünk. A katolikus nevelés a hívő világiak felelőssége is immár.
Előadásában Dariusz Żuk-Olszewski, a Szlovák Püspöki Konferencia katekézis- és oktatásügyi titkára bemutatta a szlovákiai egyházi iskolák hálózatát, és beszélt arról is, milyen gondok és örömök között működnek hazájában az egyházi oktatási intézmények. Hangsúlyozta: a Szlovákiai Katolikus Egyháznak meggyőződése, hogy a minőségi katolikus oktatási intézmények hálózata jelentősen hozzájárul a társadalom fejlődéséhez és a fiatal katolikus értelmiség formálásához. A legkiszolgáltatottabb rétegeknek pedig speciális iskolákat, sok helyen külön osztályokat indítanak, ahol a szociálisan hátrányos helyzetű, mentálisan sérült vagy fogyatékossággal élő fiataloknak próbálnak segítséget nyújtani, integrálni a többséghez. A Szlovákiai Katolikus Egyház fenntartásában 73 óvoda, 102 általános iskola, 22 nyolcosztályos, 5 ötosztályos, 38 négyosztályos gimnázium, 12 szakközépiskola, 7 egészségügyi szakközépiskola, 1 konzervatórium, 11 alapfokú művészeti iskola és 1 nyelviskola működik.
Gombocz János professzor A pedagógus személyisége mint a hatáskeltés forrása címmel tartotta meg előadását. Papp Miklós Az együttműködő ember című előadásában hangsúlyozta, hogy aki „a terepen van”, azaz a katolikus intézményekbe járó fiatalokkal foglalkozik, az büszke lehet a munkájára, hiszen Krisztust követi, aki ugyancsak tanított. Az előadó beszélt arról is, hogy a mai világ egyik legsúlyosabb problémája az „önkény”, amelyet korunk pestisének nevezett. Mint mondta, az önös emberrel nem lehet együtt élni, hiszen csak a saját érdekeit tartja szem előtt. A keresztények Istene maga a szeretet; ilyen emberképre van szüksége a világnak. Ezt a szeretetet kell elvinni a fiatalokhoz – hangsúlyozta Papp Miklós. Az oktatásban sohasem szabad arra figyelni, hogy valaki honnan jött, hanem csak arra, hogy hová megy. Krisztus a jövőre nyíló ablakot tárta ki előttünk, a jövőt mutatta meg nekünk – szögezte le az előadó.
Görbe László SchP a pedagógushivatásról beszélt. Bevezetőjében úgy fogalmazott, a Jóisten a tanárokra bízta a fiatalokat, hogy segítsék kibontakoztatásukat, gondozzák a lelküket. A pedagógus munkája mindenekelőtt szolgálat – jelentette ki az előadó. Lehet persze foglalkozás is, amelyet elsősorban pénzért, a megélhetése biztosításáért végez valaki. Lehet életpálya, amely nagy rátermettséget és elkötelezettséget kíván, s lehet hivatás is, ha valaki belső késztetést érez arra, hogy a munkájával mások fejlődését szolgálja. Görbe László gyakorlati példákon keresztül mutatta be, hogy mik a tanári munkához kapcsolódó félelmek és nehézségek, milyen lehet a pedagógusok egymás közötti és a diákokhoz fűződő viszonya. Beszélt arról is, hogyan készüljön fel egy tanórára az oktató. Végül a keresztény pedagógus értékei közül említett néhányat: a katolikus oktatási intézményben szolgáló tanár legyen szilárd erkölcsi alapon álló ember, gyakorló keresztény, lelkileg egészséges, sugárzó személyiség, ismerje vallásának alapjait, jellemezze távlatos gondolkodás és optimizmus, legyen képes a megújulásra, tudjon nevetni önmagán, fogadja el, hogy az ember esendő lény, és tekintse feladatának a botladozó diákok kibontakozásának elősegítését. A szekciófoglalkozások után a konferencia résztvevői átvonultak az esztergomi bazilikába, ahol Erdő Péter bíboros főcelebrálásával szentmisét mutattak be.
A napi evangélium arról szólt, hogy a feltámadt Jézus a Tibériás-tó partján egy alkalommal megjelent tanítványainak, akik sikertelen halászatuk után a szavára ismét kivetették hálójukat. A történet visszaidézi a tanítványok meghívásának idejét. Akkor is éppen ennél a tónál találkoztak, akkor is a háló körül foglalatoskodtak, onnan szólította el őket Jézus, hogy kövessék őt. A feltámadt Jézus felszólítását követve a tanítványok halat is fognak, szám szerint 153-at. Homíliájában Erdő Péter bíboros hangsúlyozta, volt idő, amikor az emberek úgy gondolták, éppen ennyiféle hal létezik a világon. E szám üzenete tehát az lehet, hogy az Egyház küldetése minden emberhez szól, és feladata, hogy Jézus küldetésének erejével Isten mindenkit elvezessen az üdvösségre. Mindenki arra kapott hivatást, hogy megtérjen. Isten szeretete és az üdvösség szempontjából nincs különbség a népek között – fogalmazott homíliájában a bíboros.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..