A szándék, amelyben e gyermek fogant, hatalmasabb az én félelmemnél

„Nem félsz?” – kérdezi Erzsébet Máriától A születés című filmben. „A szándék, amelyben e gyermek fogant, hatalmasabb az én félelmemnél”– feleli Mária, az a tizenöt év körüli lány, akinek talán voltak álmai, tervei, ám ezek között biztosan nem szerepelt egy házasság előtt megfogant gyermek. Különösen veszélyes volt számára ez a várandósság, hiszen József meg is kövezhette volna, a közösség kivethette volna a köréből. De ő ennek veszélyét is vállalva bizalommal alávetette magát Isten tervének: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1,38). A pillanatnyi krízishelyzet (Mit fog szólni József? Elhagy? Megkövez? Kitagad a családom?) aztán megoldódott, és megszületett a Gyermek, aki felnőve a kereszt által megváltott bennünket.
Mély tisztelettel gondolok minden édesanyára, aki – Máriához hasonlóan – akár a nehézségek ellenére is igent mondott az életre. Vannak közöttük olyan életadó anyák is, akik örökbeadó anyák lettek. Ők engedték, hogy a megfogant élet megszülethessen, és szerető családban élhesse az életét.
Adjunk hálát minden életadó édesanyáért, az ő igenjükért. Örüljünk velük, és támogassuk őket nehézségeikben és küzdelmeikben!

*

Mi történt mindeközben Józseffel? Először minden bizonnyal lesújtotta a hír, hogy a menyasszonya állapotos, és a gyermek nem az övé. Mária története nem tűnhetett hihetőnek a számára. Nem tudjuk pontosan, hogy mit felelt József, amikor értesült a gyermekáldásról, de azt igen, hogy magához vette a feleségét és az újszülöttet, s tisztességben, szeretetben felnevelte Jézust. Nem így tervezte a közös életük kezdetét, de a körülmények által felnőtt a feladathoz, és apja lett a gyermeknek.
Adjunk hálát az apákért, és imádkozzunk, hogy biztonságot nyújtó társként képesek legyenek jól szeretni a családjukat! Hordozzuk imában azokat a szülőket is, akik gyermeket fogadnak be családjukba, szeretetet, örömöt, biztonságot adva nekik!

*

Egy ismerős budapesti párnál nemrég közeli valósággá vált egy megfogant élet elvetetése… Pusztán azért, mert a fiatalok kapcsolatába váratlanul érkezett a kis élet, és a családi hátterük nem volt túl bátorító. Sokan imádkoztak értük, és az összefogásnak köszönhetően néhány hét alatt minden szükséges dolgot sikerült összegyűjteni számukra. A kezdeti bizonytalanság és félelmek leküzdése után szülei gyönyörű szemefénye lett a gyermek. Egy barátom e tapasztalata után kezdte el a lelki adoptálás imáját, mivel megérezte, hogy az imaháttérrel hihetetlen mértékű segítséget lehet adni egy-egy krízisbe került családnak.
A lelki adoptálás mindennapi imájával valamennyien támogathatunk egy-egy gyermeket élete első kilenc hónapja során, ahogyan esetleg épp nehézségeket megélő szüleit is. Ha közösségben szeretnénk elkezdeni az imát, figyeljük a www.lelkiadoptalas.hu oldalt, ahol értesülhetünk a meghirdetett új alkalmakról, vagy saját fogadalomtételt is szervezhetünk templomi közösségeink körében. A különféle életvédő szervezeteken keresztül (például Együtt az Életért Egyesület) gyakorlati módjai is vannak a válságban lévők segítésének. Arra bátorítok mindenkit, hogy az egyházközségek, a helyi karitászcsoportok révén is támogassák az új gyermekek érkezését és a válságban lévő várandós nőket, családokat. Bátran szervezzenek gyűjtést kifejezetten fiatalokat segítő és életmentő céllal.
Imádkozzunk azokért a szülőkért, akiket megrémít az új élet jelenléte!

*

Elképzelhetetlen szenvedésen mennek keresztül azok az anyák és apák, akik természetes vetélés vagy egy későbbi tragédia következtében elveszítik a gyermeküket. Ahogyan azok is, akik az abortusz később megértett veszteségét élik át. Az abortusz bűne sok esetben csak utólag tudatosul az anyában vagy a szülőkben, mindenkiben máskor. Az emiatt érzett bűntudat gyakran a szentgyónás és a feloldozás után sem múlik el. A Ne sírj, ne bánkódj! lelkigyakorlat azok gyógyulását segíti, akik halvaszületés vagy természetes vetélés során vesztették el magzatukat. A Ne félj, nem ítéllek el és a Ráhel szőlőskertje lelkigyakorlat pedig az abortusz által érintett emberekhez szól.
Mondjunk most egy fohászt mindazokért, akiket az abortusz sebzett meg!

*

Erzsébet példaképe lehet mindazoknak, akik támogatást nyújtanak akkor, amikor a családba nem tervezett baba érkezik. Idősebb nőrokonként Erzsébet rosszallhatta volna Mária várandósságát, és kételkedhetett volna a szavában, mely szerint a Szentlélektől fogant. Ő azonban a méhében megmozdult gyermekkel együtt örömmel köszöntötte Máriát, s a következő szavakkal adta tudtára, hogy vele van, és támogatja őt: „Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” (Lk 1,45.)
Imádkozzunk mindazokért, akiknek környezetébe gyermek érkezik, hogy megtalálják a megfelelő szavakat és tetteket, támogatva az új szülőket az élet elfogadásában!

*

Erzsébeten és Józsefen töprengve mélyen megérint azoknak a házaspároknak a küzdelme, akik meddőségi problémákkal küzdenek. Zakariáshoz és Erzsébethez végül, amikor már nem is számítottak rá, gyermek érkezett, József pedig, önként lemondva a vér szerinti gyermekről, Jézus nevelőapja lett. Schaffler Orsolya Creighton-módszer-oktató az Új Ember kiadványok sorozatban megjelent Gyermekáldás természetesen című könyvében orvosok mellett több olyan párral is beszélget, amelyeknek tagjainál a NaPro technológia orvosi módszerével szüntették meg a meddőséget kiváltó okot, és így természetes úton foganhatott gyermekük. Az olyan esetekben, amikor így sem érkezik meg a gyermekáldás, ha a szülők ezt hivatásuknak érzik, az örökbefogadás lehetősége és szolgálata is nyitva áll a gyermekre vágyó házaspárok előtt. Terjesszük a helyreállító orvosi kezelések hírét, amelyek tiszteletben tartják az életet!
Imádkozzunk a meddőséggel érintett párokért, hogy ha a Jóisten továbbra sem ajándékozza meg őket gyermekkel, el tudják fogadni ezt az állapotot, és megtalálják közös hivatásukat az élet szolgálatának más formáiban, felismerjék önmaguk odaajándékozásának számukra lehetséges módját, esetleg az örökbefogadásban!

*

Nagyon jó, ha egy széttört csont összeforr, de a legjobb, ha el sem törik. Fontos feladat tehát a fiatalokkal való foglalkozás és a felkészült válaszadás az élettel kapcsolatos kérdéseikre. (Fiatal olvasóinknak figyelmébe ajánlom a Fiatalok az Élet Szolgálatában közösséget, a Teen Star programot, a Pure programot és a Testteo’ – (Testünk teológiája) –hétvégéket.
Imádkozzunk a fiatalokért, hogy megvalósíthassák Isten tervét az életükben!

*

Magyarországon jelenleg minden negyedik megfogant magzatot abortálnak. A bennünket szerető, teremtő mennyei Atya tervével biztosan nincs összhangban a hazánkban elvégzett évi harmincezer abortusz, illetve a lombikban létrehozott embriók lefolyóba öntése. (Ezt a saját szememmel láttam egy lombikklinikai körbevezetésen.) Isten mind a harmincezer gyermekét és a lombikban létrehozott, „szám feletti” embereket is ugyanúgy szereti, ahogyan minket, a már világra jötteket.
Ha fontosnak érezzük az élet védelmét, akkor először is önvizsgálatot kell tartanunk. Tisztán élünk-e? Segítjük-e a környezetünkben lévő gyermekes családokat? Pletykálunk-e arról, akinél „becsúszott” a baba, vagy megszóljuk-e azt, aki szerintünk túl sok gyereket vállal? Ajándékként tekintünk-e a gyermekre, vagy olyasvalamiként, ami jár nekünk?
„Nyisd ki a szádat ahelyett, aki néma, a gyámoltalanok ügye védelmében” (Péld 8,9). Ezt annak biztos tudatában tehetjük meg, hogy nem vagyunk egyedül, hiszen Isten hív bennünket erre a szolgálatra. Bízd az „Úrra, ami tennivalód akad, akkor a terveid valósággá válnak” (Péld 16,3). Ha őrá támaszkodunk, valóság lehet az is, ami most még lehetetlennek tűnik. Például az abortuszmentes Magyar­ország.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..