A szakadás és egység helye

Ez könnyen vezet ahhoz a felfogáshoz, hogy a tények törvényt teremtenek. Ezért vigyáznak a „felek” a legjelentéktelenebbnek tűnő tevékenységek végzésekor is arra, hogy a létező jog csorbát ne szenvedjen, és főképpen új ne jöhessen létre. A viták és véleménykülönbségek kezeléséről Athanasius Macora testvér – a ferencesek részéről a status quo problémák illetékese – azt mondja: ma a három vallás képviselői, azaz a latinok (a római katolikus egyház, amelyet a ferencesek kusztódiája képvisel), a görög ortodoxok és az örmény patriarchátus legalább tíznaponként, de néha hetenként rendszeresen találkoznak. Ekkor megbeszélik a status quóval kapcsolatosan bekövetkezett „sértéseket”, valamint a kivételes (államfői, püspöki) látogatásokat a Szent Sír-templomban. Megtárgyalják a tennivalókat a Szent Sír-templommal kapcsolatos, szükséges építészeti munkálatokról. A hatvanas évek óta zajló rendszeres találkozások eredménye például, hogy lehetővé vált a megegyezés a Szent Sír kupolájának renoválására. Újabban tárgyalások folynak egészségügyi berendezések telepítéséről a templomba. A találkozások alkalmával a kusztódia tájékoztatja a többi társat a földrengésbiztonság helyi állásáról is.
Nagy kérdés, hogy lehetségessé válik-e majd egy napon a status quo írásbeli rögzítése, és azzal minden vita megszüntetése. Az izraeli Raymond Cohen, Jeruzsálemben a Héber Egyetem nemzetközi összeköttetések professzora utolsó könyvében (Saving the Holy Sepulchre, 2008, Oxford University Press) ír a Szent Sír-templomról. Ezt a könyvet idézi Athanasius Macora, aki azért harcol, hogy az egész status quót írásban rögzítsék. A ferences testvér úgy gondolja, hogy egy minden részletet szabályozó szöveg lejegyzésével minden vita megszűnne, mert mindenki tudná, hogy mit kell tennie. Ha hibákat követnének el, könnyű lenne azt észrevenni. Figyelemre méltó, hogy amíg a keresztények a status quót botránynak tartják, Cohen professzor ebben jó példát lát arra, hogy hova kellene eljutnia az izraelieknek és a palesztinoknak az ország békés felosztásában. A status quo írásba foglalása olyan cél, ami ha nem is rövid időn belül, de elérhető – állítja Athanasius Macora. Véleménye szerint ezt már korábban is el lehetett volna érni, s csak a személyeken múlik, akik ezért felelősek. Az útnak kilencvenöt százalékát már megtették. Jelenleg pedig több közös projekt van folyamatban. A ferencesek konkrét problémák megoldásán dolgoznak, s remélik, hogy az ortodoxok és örmények közötti viták – amelyek a közelmúltban tettlegességig fajultak –, nem fordulnak elő, mert ez nagyon árt a keresztények tekintélyének. Ilyen eseményekre azonnal rákap a média. Sem a status quo, sem a Szent Sír-templom, de a Szentföldön magvalósuló ökumenizmus sem ezt érdemli.

Ennek a furcsaságnak az oka nem a keresztény felekezetek (akik a Szent Sír-templomot gondozzák) viszálya, és az lenne a természetes, ha náluk lenne a templom kulcsa. Az okok messze nyúlnak a múlt történelmébe.Tagadhatatlan, hogy vannak számunkra alig érthető különlegességek, például, hogy a Szent Sír-templom kulcsai mozlimok kezében vannak. A keresztények legtiszteletreméltóbb szentélyének kulcsaival két mozlim család rendelkezik. Ők nyitják ki reggel és zárják be este a Szent Sír-templomot. A ferenceseknek egy kis zárdájuk van a templomban. Innen kijönni vagy ide bejutni éjjel nem lehet, mert a kulcs nem náluk van. Amikor Omar kalifa Krisztus után 638-ban elfoglalta Jeruzsálemet, az akkori szíriai arab pátriárka, Szophroniosz azt kérte tőle, hogy a szent helyeket – különösen a Szent Sír-templomot – kímélje meg. A kalifa egyetértett ezzel, és a pátriárka kíséretében meglátogatta a szent helyet. Mikor a mozlimok számára elérkezett az imádság órája – így beszéli el krónikájában Eutychius alexandriai pátriárka –, Omar elhagyta a templomot, mert nem akarta ott elmondani imáját. Attól félt, hogy a jövő nemzedék az ott elmondott imája miatt a Szent Sír-templomot mecsetté alakítaná át. Omar kalifa határozatot adott ki, amely az említett, máig érvényben lévő különlegességet megmagyarázza. Mivel tudatában volt, hogy a Szent Sír a keresztények számára rendkívüli értéket jelent, elrendelte, hogy a templomot belépődíj ellenében lehet látogatni. Ezért aztán minden bejáratot befalaztatott egy kivételével, ami a mai egyetlen bejárat, hogy a belépődíjat könnyebben be lehessen szedni. A kulcsot a Nusseibeh család gondjaira bízta. 1192-ben, mikor Oroszlánszívű Richárd azt a szerződést kötötte, ami a keresztények számára ismét szabad belépést adott Jeruzsálembe, az akkori mozlim uralkodó Jeruzsálemben a Szent Sír-templom kulcsait átadta, amit aztán Szaladin Jeruzsálem visszafoglalásakor a keresztesektől visszavett, és ismét a Nusseibeh család gondjaira bízta. Amikor Jeruzsálem és a Szentföld 1517-ben oszmán-török uralom alá került, a Nusseibeh családnak a Szent Sír-templom jól jövedelmező kapuszolgálatát a Joudeh családdal kellett megosztani, akiket az új török uralkodó előnyben részesített. Azóta a Joudeh családé a kulcs. Ők minden reggel átadják a kulcsot a Nusseibeh családnak, amely aztán reggel kinyitja, és este bezárja a kaput. 1831-ig minden zarándoknak, aki a Szent Sír-templomot meg akarta látogatni, belépődíjat kellett fizetnie. Ma a templomért felelős keresztény felekezetek mindkét családnak havi átalány összeget fizetnek azért, hogy ők a kaput naponta nyitják és zárják. A különböző ünnepi bevonulásokért nagy ünnepekkor vagy magasabb egyházi, illetve állami tisztviselők látogatásakor különdíjat kell fizetni. Felmerül a kérdés, hogy miért éppen a ferencesek a Római Katolikus Egyház (latinok) képviselői a Szent Sírnál és a Szentföldön?

Amikor Szaladin 1187-ben legyőzte a kereszteseket, a latinokat kiűzték a Szent Sírtemplomból, de Oroszlánszívű Richárd 1192. és II. Frigyes császár 1229. évi békeszerződései után visszatérhettek. De már 1244-ben a latinokat ismét kiutasították a Szent Sír-templomból. Ekkor a khorazmin lovas bandák foglalták el Galileát és Jeruzsálemet, a keresztények között szörnyű vérfürdőt rendeztek, s a Szent Sírtemplomot is megrongálták. A XIV. században sok zarándok kereste fel Jeruzsálemet, különösen a keleti keresztények: nesztoriánusok Mezopotámiából, monofiziták Egyiptomból, örmények, etiópiaiak, szíriaiak, görögök a Bizánci Birodalomból és Georgiából. Ha a zarándokok Jeruzsálembe jöttek, általában a saját rítusukhoz tartozó szerzeteseknél vagy papoknál laktak, akiknek egyszerű telephelyeik voltak a bejáratnál vagy a Szent Sír-templom közelében. Egyedül a georgiaiak lakhattak a bazilikán belül egy külön szerződés alapján, amit az egyiptomi szultán és Tamara királynő kötött. A bejárati ajtón lévő nyíláson keresztül kaptak ételt, valamint áldozati adományokat. De a katolikusok – akik 1244 óta a Szent Sír-templomban minden jogukat elvesztették – helyzete nem tartott örökké. A nyugati uralkodók, akik nem reménykedhettek abban, hogy a szent helyeket fegyverrel visszaszerzik, a szultánokkal próbáltak egyezkedni, hogy ismét lehessen e helyeken katolikus liturgiát végezni, és az odalátogató nyugati zarándokokról gondoskodhassanak. Anjou Róbert nápolyi király és felesége, Mallorcai Sancia sikeres tárgyalásokkal és sok pénzzel elérték Nasser szultánnál, hogy a latin közösség hivatalosan is letelepedhessen Jeruzsálemben. VI. Kelemen pápa e latinok számára való letelepedési jogot a ferenceseknek adta, akik szívós fáradsággal és békés eszközökkel biztosították, hogy a szent helyek a nyugati egyház számára elérhetővé váljanak. 1335-ben közvetlenül a Cenákulum (az utolsó vacsora terme) – ami jogilag a katolikus egyházé volt – közelében megalapították a Sion Hegye Konventet. Ebben az évben VI. Kelemen pápa bullája feljogosította a ferenceseket arra, hogy állandóan a Szent Sírtemplomban maradjanak, ott istentiszteletet tartsanak és a szent zsolozsmát végezzék. Saját területként kapták meg azt a helyet, ahol a feltámadt Krisztus anyjának, Szűz Máriának megjelent. Kis konventjük kápolnája ma is megtalálható a Szent Sír-templomban. A mai napig nem hagyták el a testvérek ezt a szent helyet. Általában tíz testvér él ebben a konventben, és végzik nem könnyű szolgálatukat a Szent Sír-templomban. 1347-ben a ferencesek Betlehemben is letelepedtek. Pápai bulla ismerte el őket a „Szent helyek őreiként”. 1363-ban megkapták Mária sírját a Kidron völgyében és 1392-ben az apostolok barlangját az Olajfák hegyénél. 1620-ban megvásárolták Názáretben az Angyali Üdvözlet-szentély romjait. 1631-ben Jézus Színeváltozása szent helyén lévő romokat vásárolták meg a Tábor-hegyen. 1335-től 1840-ig a ferencesek voltak az egyedüli latinok, akiknek engedélyük volt, hogy állandóan Palesztinában tartózkodhassanak és működhessenek. Szívós kitartásuknak és okos politikájuknak köszönhető, hogy a katolikus zarándokok napjainkban is imádkozhatnak, és istentiszteletet tarthatnak a Szentföld legtöbb bibliai helyszínén.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..