„A nyelv, amelyet mindenki megért”

Az immár hagyományosan a budai ciszterci Szent Imre-templomban megrendezett világmisszió országos ünnepén, október 11-én e mindannyiunknak szóló küldetésben erősödhettek meg a résztvevők. Az Isteni Ige Társasága, a verbiták, illetve a Pápai Missziós Művek által szervezett program valóban ünnep volt, ahol a missziót végzők hálát adtak, beszámoltak munkájukról, a tanúságtételek pedig arra mutattak rá: nem szükséges távoli országokba utazni ahhoz, hogy Jézus szeretetét átadhassuk. Tudjuk és látjuk, hogy Magyarország – Európához hasonlóan – rászorul az újraevangelizálásra. – Idén, Szent Pál évében sok erőt meríthetünk a népek apostola példájából. Ha tettekre váltjuk mindazt, amit tőle tanultunk, velünk lesz a béke Istene – mondta köszöntőjében Juhos Ferenc, az Isteni Ige Társaság magyarországi tartományfőnöke. – Apostoli küldetésünkben nagy fantáziára van szükség. A Szentlelket segítségül híva azonban emberi bölcsességet meghaladó módon végezhetjük missziós munkánkat, s így jelenlétünk a világban soha nem lesz szégyenünk.

Ma is sokan várják az evangélium hírüladását, közvetlen környezetünkben is sokan szomjaznak reményre, szeretetre. Ezt az emberekben minden időben meglévő „szomjúságot" vette észre a XIX. század második felében Szent Arnold Janssen, s ezért hozta létre az Isteni Ige Társaságát. Idén a rendalapító, illetve az egyik első verbita missziós, Szent Josef Freinademetz halálának századik évfordulójára emlékezik a verbita közösség. E jubileumi év alkalmából a missziós ünnepen Hirth Vilmos verbita bemutatta a Kínában missziót végzett József atya életútját. – Nem volt kimagasló egyéniség, nem írt egyetlen teológiai művet sem, nem lett vértanú. Mégis szent lett: a felebaráti szeretet szentje, mert nem keresett mást, csak azt, ami Isten akarata. Kínában olyan ruhában járt, úgy hordta a haját, mint a helyiek, ám azok mégsem fogadták be. Rájött, egészen kínaivá kell válnia. Ezért megismerte szokásaikat, megtanulta nyelvüket, és elkezdett úgy élni, mint ők. Soha nem jött vissza szülőföldjére, s egyszer azt mondta: én a mennyországban is kínai szeretnék lenni. De bármennyire is hasonlóvá tette életét, József atyát nem fogadták volna be, ha nem ébred rá arra, amit így fogalmazott meg: a szeretet az egyetlen nyelv, amelyet mindenki megért.

Balczó András tanúságtétele, az esztergomi Jó Pásztor közösség könnyűzenei koncertje, a csángó gyerekek műsora, a pantomimelőadás, a Pure Fashion divatmisszió, illetve az ország különböző településén működő verbita imaközösségek bemutatkozása számos példát mutatott arra, milyen sokféle módon lehet bekapcsolódni az egyház missziós munkájába. – A misszió nem toborzó taktikája az egyháznak, nem valami emberi indíték rejlik mögötte. Abból táplálkozik, hogy az ember meg akarja osztani azt a békét, azt a kincset, amelyre rátalált. Ezért írja a Szentatya: a misszió szeretet dolga – mondta az ünnepi szentmise homiliájában Székely János püspök. – A misszió az Istent szerető ember számára a legtermészetesebb dolog, ezért az egyház lényegéhez tartozik. Manapság persze ez nem könnyű. Társadalmunk egyetlen dolgot nem tolerál, ha valaki azt mondja, van objektív igazság. Erre mondja XVI. Benedek pápa: ez a tolerancia diktatúrája. De lássuk meg, az elutasítás mögött sokszor nagy kíváncsiság van, a támadás mögött pedig megsebzettség. A misszió útja a szeretet. Amit nem annyira szavakkal, hanem minden tettünkkel kell átadnunk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.