A Mindszenty-per hetven év távlatából
Fotó: Merényi Zita

 

A Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB), az Országgyűlés Hivatalának Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága és a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja (MTA BTK) által rendezett konferencián részt vett Mohos Gábor, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke. Köszöntőjében kiemelte, hogy ez a tanácskozás alkalmat ad a tiszteletadásra, és fejet hajthatunk azok előtt, akik minden erőszak ellenére hűek maradtak hitükhöz és népükhöz. Példájuk ugyanakkor reményünk forrása is lehet. Rádöbbenhetünk arra, hogy az ember Isten segítségével a legrosszabb körülmények között is megmaradhat embernek. A hitvallók, a vértanúk jól látták a szovjet rendszer igazságtalanságát, de bízva a történelem Urában a legnagyobb megpróbáltatásokkal is bátran szembenéztek. Arról se feledkezzünk meg, hogy az ő helytállásuk formálta azt a jelent, amelyben élünk.
„Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” – ezzel a bibliai idézettel kezdte köszöntőjét Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke. Mint elmondta, a kereszténység minden időben az üldözöttek vallása volt, ám a XX. század totalitárius rendszereinek brutalitása túltett az azt megelőző korok erőszakosságán. A kommunista pártok a polgári társadalom felszámolása után a keresztény egyházak ellen fordultak. A Mindszenty József ellen indított koncepciós per üzenete az volt, hogy ha az ország legnépszerűbb, legismertebb egyházi vezetőjét el lehet ítélni, akkor a további ellenállásnak nincs értelme. Mindszenty bíboros a szembenállás és a hűség mintaképe volt. Latorcai János végül arra emlékeztetett, hogy napjainkban a világ vallásai közül a kereszténységet üldözik a leginkább.
Habsburg-Lotharingiai Mihály, a Magyarországi Mindszenty Alapítvány elnöke köszöntőjében arra mutatott rá, hogy Mindszenty Józsefet harmincnyolc napon keresztül kínozták, e földi pokolból vezették a tárgyalásra. Ám ahogy Ura és Mestere magára vette a szenvedést, úgy ajánlotta fel a bíboros a saját szenvedéseit szeretett Egyháza és népe megmentéséért. Földváryné Kiss Réka, a NEB elnöke szerint a Mindszenty-per kezdettől fogva túlmutatott önmagán. A bíboros személye ugyanis szimbólummá vált. Mindszenty letartóztatása után Márai Sándor azt írta, hogy a főpap sorsa egyenlő a magyarság sorsával. A kommunisták vele együtt a vallásukat gyakorló embereket is a vádlottak padjára akarták ültetni; arra törekedtek, hogy az Egyházat feudális csökevényként mutassák be. A bíboros letartóztatása a nemzetközi közvéleményt sem hagyta nyugodni: Truman amerikai elnök tiltakozott, Párizsban tüntetést szerveztek a bíboros mellett. Tisztelték a törékeny, aszketikus főpapot, aki szembeszállt a világ legnagyobb birodalmával. A Nyugat tulajdonképpen e per nyomán szembesült a kommunista diktatúrák embertelenségével.
Gárdonyi Máté, a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola tanára az előadásában azt hangsúlyozta, hogy a háború előtt a Katolikus Egyház társadalmi szerepvállalása igen széles körű volt. 1945-re ebből csak a látszat maradt fenn, a hitéletet a templom falai közé szorították. Először az Egyház birtokait vették el, később kiutasították az apostoli nunciust, majd feloszlatták az egyházi egyesületeket. 1948-ban államosították az egyházi iskolákat. 1950-ben feloszlatták a szerzetesrendeket, majd egy évvel később – a Grősz-per árnyékában – a püspököknek esküt kellett tenniük a kommunista alkotmányra. Létrejött az Állami Egyházügyi Hivatal, a főpapi kinevezésekhez pedig az államnak is hozzá kellett járulnia. „Bármikor találok pszichiátereket, akik őrültnek nyilvánítják Mindszentyt.” E Rákosi Mátyástól vett idézettel kezdte előadását Balogh Margit, az MTA BTK Történettudományi Intézetének munkatársa. Rákosi 1948 elején tárgyalt a szovjet vezetéssel, akik rábólintottak a Mindszenty elleni eljárás megkezdésére. November 19-én elhurcolták Mindszenty József személyi titkárát, Zakar Andrást. (Rákosi decemberben Sztálinnál is járt, és kérte hozzájárulását a letartóztatáshoz.) Mindszenty, felismerve a veszélyt, előre érvénytelenített minden olyan vallomást, amelyet később kicsikarhatnak tőle. December 23-án rendőri házkutatást tartottak nála, majd 26-án letartóztatták. Hűtlenséggel, kémkedéssel, köztársaság-ellenes összeesküvéssel és valutaüzérkedéssel vádolták. A vallatás során – amelyet Décsi Gyula vezetett – verték és kínozták a főpapot. Rákosi utasításokkal irányította az eljárást, a jegyzőkönyvet pedig a koholt vádakhoz igazították. Január 11-i vallomásában Mindszenty durva helyesírási hibákat vétett, így jelezte, hogy amit leírt, az nem igaz. Hízelgéssel, fenyegetéssel is igyekeztek hatni rá. Rávették, hogy írjon egy kérvényt, amelyben kijelenti egyházpolitikájának helytelenségét. Tárgyalása 1949. február 3-án kezdődött. Többek között legitimista összeesküvéssel is vádolták, mely szerint Rómában királlyá akarta koronázni Habsburg Ottót. A per során egy megfáradt ember benyomását keltette. Ezt a tőle idegen magatartást máig többféleképpen magyarázzák. Az biztos, hogy a vádlók tudták, miként lehet megtörni valakinek az akaratát. Az ítélet – a bíboros életfogytig tartó fegyházbüntetést kapott – kihirdetése után azonban ismét erősnek mutatkozott, és cselekedni próbált. Egyik beadványában „az ország legnyomorultabb fegyencének” nevezte magát.
A szovjet mintát másoló kommunista diktatúrák mindenhol üldözték a keresztény egyházakat, vezetőiket meghurcolták, bebörtönözték. A meghívott külföldi előadók azokról az egyházi személyiségekről beszéltek, akiknek a környező országokban Mindszenty Józsefhez hasonló meghurcoltatás volt a sorsuk. Łukasz Kamiński, a Wrocławi Egyetem professzora Stefan Wyszyński bíborosról beszélt. Lengyelországban a háború után az állami rendezvényeken még szentmisét is tartottak. 1947-től azonban a kommunisták támadást indítottak az Egyház ellen. Wyszyński 1948 novemberétől volt Lengyelország prímása. Élete során mindig igyekezett megőrizni az Egyház egységét, ezért titkos ügynökök zaklatták, megfigyelték. Miután a lengyel püspökök 1953-ban megírták híressé vált Non possumus levelüket, melyben az államnak az egyház ügyeibe való beavatkozása ellen tiltakoznak, Wyszyńskit szám­űzték és bebörtönözték. Az 1956-os poznańi események során százezrek követelték szabadon bocsátását. Ezután visszatérhetett egyházmegyéjébe, ám a rövid enyhülést nemsokára újra elnyomás követte. Stefan Wyszyński bíboros harminc évig küzdött a kommunisták ellen. Oleh Turij, az Ukrajnai Katolikus Egyetem Egyháztörténeti Intézetéből Joszif Szlipij görögkatolikus metropolita életéről szólva hangsúlyozta, a szovjetek az ukrajnai Görögkatolikus Egyházat be akarták olvasztani az Ortodox Egyházba. Mivel a metropolita ennek útjában állt, 1946-ban szovjetellenes szervezkedés vádjával nyolc év munkatáborra ítélték. Sztálin halála után a szovjet–vatikáni kapcsolatok helyreállításának előmozdítása érdekében Moszkvába vitték, majd a tárgyalások kudarca után Szibériába száműzték. Mivel nem fogadta el a két egyházat 1946-ban egyesítő zsinatot, ezért – többször is – elítélték. Végül 1963-ban száműzték a Szovjetunióból.
Cristian Vasile, a Román Tudományos Akadémia Nicolae Iorga Történeti Intézetének munkatársa arra mutatott rá, hogy Romániában is be akarta olvasztani a kommunista hatalom a Görögkatolikus Egyházat az Ortodox Egyházba. Az 1948-ban megtartott szinóduson egyesítették is a két felekezetet, ám sokan maradtak, akik kitartottak rítusuk, hitük mellett. Az üldözötteket sok római katolikus is segítette, köztük Boldog Scheffler János, Boldog Bogdánffy Szilárd és Márton Áron püspökök is. Szabó Konstantin a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye hitvallóiról és vértanúiról emlékezett meg. Az egyházmegyében Boldog Romzsa Tódor püspök és Orosz Péter titokban felszentelt püspök mellett százhúsznál is több, hitéért elítélt pap volt. Közülük több mint százan családosok voltak. A diktatúra az ő életüket is megnyomorította.
Somorjai Ádám OSB Mindszenty József és a brit diplomácia kapcsolatáról beszélt. Mindszenty 1945 szeptembere és 1946 júniusa között öt alkalommal személyesen tárgyalt brit diplomatákkal. Írásban tízszer fordult hozzájuk. A főpap a kitelepítések, a romániai magyarság és a hadifoglyok ügyében szólalt fel. A vatikáni diplomácia is sokszor kérte a britek segítségét a magyar ügyek intézésében. Somorjai Ádám szerint a briteknek nem tetszett, hogy Mindszenty „nemzeti, politikai célból használja fel hivatalát”. Ám azt sem szabad feledni, hogy ebben az időben Mindszenty egyedül a nyugati hatalmakhoz fordulhatott; a prímás bízott a britekben és az amerikaiakban.
Vörös Géza, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa előadásában elmondta, hogy Mindszentyt 1945 őszétől figyelték a hatóságok, 1947 nyarától pedig már vaskos titkosszolgálati dossziéja volt. Megfigyelték a látogatóit, a leveleit felbontották, a telefonjait lehallgatták. (Egy nap a palota összes telefonja elnémult, mert beázott a lehallgatókészülék.) Éppen ezért a prímás igyekezett megbízható személyzetet alkalmazni a palotában, ám az állambiztonság egyházi elhárítással foglalkozó alosztálya ennek ellenére is hozzájutott belső információkhoz. A belső informátorok közé tartozott Szalva László tanár is. 1948 decemberétől az esztergomi érseki palotánál már állandó volt a rendőri jelenlét, be- és kilépni is csak engedéllyel lehetett. Mindszenty József letartóztatása után is megfigyelték a munkatársakat és a prímási palotát. Fejérdy András, az MTA BTK Történettudományi Intézetének munkatársa Mindszenty letartóztatásának és perének szentszéki fogadtatását ismertette. A Vatikán lapja, a L’Osservatore Romano a kezdetektől beszámolt az eseményekről. Február közepén cáfolták, hogy a magyar kormány tájékoztatta volna a Vatikánt Mindszenty letartóztatásáról, ahogyan azt a Révai József által tett kijelentést is, hogy a magyar vezetés felajánlotta volna Mindszenty szabadon bocsátását, amennyiben a Szentszék kéri.
Mindszenty volt az első bíboros, akit a kommunisták letartóztattak és elítéltek. XII. Piusz pápa egy rendkívüli titkos konzisztóriumon (1949. február 14.) és a Szentszékhez akkreditált diplomaták előtt megtartott beszédében (február 16.) is elítélte a Mindszenty József elleni eljárást. Nem sokkal ezután a Szent Péter téren összegyűlt hívek jelenlétében Mindszentyt a vértanúk között emlegette. Egyik cikkében a L’Osservatore Romano a Mindszenty elleni eljárást a Jézus elleni perrel állította párhuzamba. A lap a per előestéjén így fogalmaz: „Mindszenty elítélése VII. Piusz pápa elhurcoltatása óta a legnagyobb sérelem, amely a Római Egyházat, tehát a katolicizmust érte.” Mindszenty az Egyház és Isten jogainak védelmezője, az emberi szabadság szószólója. Ő a „jel, melynek ellentmondanak” – zárta előadását Fejérdy András.
A tanácskozás idején a helyszínen is bejelentették a délben nyilvánosságra hozott hírt, hogy Ferenc pápa jóváhagyta azt a határozatot, amely megállapítja: Isten szolgája Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, Magyarország prímása hősies fokon gyakorolta a keresztény erényeket. Erdő Péter bíboros, prímás Rómában, február 13-án kiadott közleményében fejezte ki örömét, dél­után pedig hálaadó imádságot vezetett a Santo Stefano rotondo templomban, Tiszteletreméltó Mindszenty József egykori bíborosi címtemplomában.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..