A mennyország normalitásának követei

Fotó: Merényi Zita

 

A mise főcelebránsa a helyi plébános, Pehm Ernő Ferenc, a Szent Ferenc Kistestvérei közösség tagja volt, akivel Skublics Máté neokatekumen pap, a szertartás szónoka és a szervita Van Dael Philippe, azaz Fülöp testvér koncelebrált. Egy ideig Nádudvari Miklós piarista szerzetes is a nővérekkel ünnepelt.
A ferences kisnővérek életében a szemlélődés, az imádság és a körülöttük élő emberek szolgálata kiegyensúlyozottan van jelen, Assisi Szent Ferenc és a karizmatikus megújulás szellemében. A közösséget, amely 1991-ben kapta meg az egyházi jóváhagyást, egy magyar származású, de Ausztriában szolgáló keresztes nővér, Szőllősy Julianna alapította. Jelenleg három házuk van: Arlóban, Bükkszentkereszten és Miskolcon, ez utóbbi a központi ház.
A közösséget – a bükkszentkereszti szertartást követően – immár tizenhét nővér alkotja: nyolc örökfogadalmas, öt junior (ideiglenes fogadalmas), két novícia, illetve két jelölt. A szentmise keretében fogadalmat újított Rétháti Ildikó Bernadett, Nagy Emese Lilla Dóra, Szerző Rita Judit és Hidasi Viktória Veronika nővér, illetve fogadalmat tett Antal Alexa Krisztina nővér. A szentmisét követő szertartáson Fáy Eszter Veronika Franciska és Tóth Krisztina Teréz nővér öltözött be, illetve Nagy Kinga és Palazsnik Andrea vált jelöltté. A Rómában kidolgozott, egységes ferences liturgiának megfelelő szertartáson a szentbeszédet mondó Skublics Máté szokatlan gondolattal indított: az evangélium történéseit és a szerzetesi ünnep eseményét egyaránt a „normális” szóval jellemezte. „Krisztus színeváltozása olyan ragyogóan fényes volt, hogy a tanítványok életükben még nem láttak ilyet, és én azt mondom rá, ez normális” – fogalmazott. Hozzátette: Jézus, aki az „Emberfia” szóval igazi emberként, a leginkább emberként határozta meg magát, a színeváltozásban valami teljesen emberit mutatott meg: azt, amit Isten az embernek szán. Ami normális, azt gyakran összekeverjük az elterjedttel – mutatott rá a neokatekumen pap. – Arról, amit naponta látunk magunkban és embertársainkban, a bűn valóságát és annak következményeit tapasztalva azt hisszük, hogy normális, pedig csupán elterjedt. Ezért jött el az Isten Fia, hogy megmutassa, mi a normális, mi a mennyei.
A szerzetesi hivatás is erről szól: hogyan megyünk Krisztussal, hogyan visz magával a mennybe a szentségeken keresztül. A mennyei dicsőség, amelyet az Úr előkészített számunkra, egyáltalán nem emberfeletti, nem emberen túli, hanem az ember lényege, csak ezt most nehéz látnunk, mert a bűn bepiszkítja. Isten a saját képmására teremtett minket, arra, hogy vele legyünk. Arra hív meg a keresztségben és a többi szentségben, hogy megéljük ezt egyfajta fátylon keresztül. Az Úr emellett kiszemel magának közülünk néhányat, akiket meghív, hogy a mennyei valóság követei legyenek már itt, a földön. „Ők azok, akik lemondanak a házasságról az Isten országáért. Ők azok a szerencsések, akik teljesen szabadon igent mondanak erre a meghívásra. Ők azok a mázlisták, akik tanúságtételként elkezdhetik megélni itt, a földön azt, ami normális – mondta a szónok. – Mind­ez nem nehézségek nélkül történik, de azokat nem is elkerülni kell, hanem legyőzni.”
Skublics Máté arra is rámutatott, hogy Isten a házaspároknak is csodálatos normalitást ad: megélni a lehetetlent, a teljes önátadást, még ha nem is hiba nélkül. „Amikor pedig a szerzetesek a házasság szentségéről, erről az isteni jelről lemondanak, egyfajta követei lesznek a mennyországnak. A szerzetesi fogadalmakban ott van még a szegénység – ez is a mennyei lét elővételezése: minden az enyém, és semmi sem az. A szerzetesi élet teljesen normális, a mennyország normalitása, ezt az ajándékot adja általatok az Úr az egész Egyháznak” – tette hozzá.
A Szent Ferenc Kisnővérei közösség tagjai először érdeklődőként, még nem a közösségben élve ismerik meg a rendet. Azután, ha úgy gondolják, hogy a közösséghez kívánnak tartozni, fél évtől két évig terjedő jelölti időszak következik, amikor már testközelből tapasztalhatják meg a közösség életét, bekapcsolódhatnak a szolgálatba.
A sikeres jelölti időszak után két év a noviciátus ideje. Ekkor a leendő szerzetesnők a világtól elvonult, imádságos életet élve elsősorban teológiai tanulmányokat folytatnak és fizikai munkát végeznek. A noviciátus végén – saját kérésükre és a közösség elöljárójának döntése alapján – tehetik le első fogadalmaikat. Az egyszerű fogadalmas idő (juniorátus) hossza az egyéntől és a közösségtől függően 3–6 év lehet, és minden évben fogadalomújítással jár.
A szerzetesség utolsó lépcsőfoka az örökfogadalom. Ekkor az engedelmesség, a tisztaság és a szegénység evangéliumi tanácsait már nem egy évre fogadják meg a nővérek, hanem egész életükre.

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .