A legfontosabb az élő közösség

A község apró római katolikus kápolnája (amely szintén Szent Mária Magdolnáról van elnevezve) mint­egy száz évvel ezelőtt épült. Mivel csupán néhány ember fér el benne, így a szentmiséket télen-nyáron a kis kápolna előtt, a szabadban tartották.
Az istenházát építő és szorgalmasan látogató németek mostanra már mind elköltöztek a faluból vagy asszimilálódtak. A kápolnában hosszú ideig évente csak egyszer, a búcsú napján tartottak szentmisét. 2010-ben a Szolyván működő szalvatoriánus atyák kezdtek heti rendszerességgel Vezérszállásra járni, így vasárnaponként újra voltak szentmisék. Egy idő után felmerült az igény arra, hogy a helyi római katolikusoknak megfelelő méretű templomuk legyen. Tavaly vette kezdetét az építkezés. Egy év alatt elkészült a templom; harangját idén május 24-én áldotta meg Majnek Antal püspök, most pedig felszentelte a templomot, amelynek első búcsúját is megtartották.
A szentmisén többen is kon­celebráltak: Antoni Zięba és Tomasz Koza szolyvai szalva­to­ri­ánus atyák, akik felváltva járnak misézni Vezérszállásra; Józef Figiel, a lengyel szalvatoriánus rendtartomány provinciálisa, valamint Andrij Dub helyi görögkatolikus lelkipásztor.
A papság és a hívek a régi kápolnától vonultak át az új templomhoz. Csendes imát követően a püspök kinyitotta a templom ajtaját, a jelenlévők bevonultak, majd kezdetét vette a szentmise. Majnek Antal a liturgia elején megáldotta a vizet, majd ezzel hintette meg a híveket és a templom falait is. Antoni Zięba prédikációjában többek között arról beszélt: mind­egy, hol vagyunk, Rómában, a Szent Péter-bazilikában, Munkácson, a székesegyházban vagy Vezérszálláson, ebben a kis templomban – Jézus mindenütt egyformán jelen van, és ugyanazzal a szeretettel vár bennünket. Hozzátette, reméli, hogy az év többi vasárnapi szentmiséjén is olyan sokan vesznek majd részt, mint ahányan a mai ünnepre eljöttek.
A Mindenszentek litániája után az oltár és a falak olajjal való megkenése következett. Egy kis tálban tömjént helyeztek az oltárra: ez jelképezte az imádságot, amely ezentúl innen fog szállni az ég felé. Ezután az oltár megtömjénezése, majd gyertyáinak meggyújtása következett. Ez utóbbival egy időben felgyúltak a fények a templomban, s közben az ének is erről szólt: „Töltse be fényesség ezt a házat.” A szentmise a felajánlással folytatódott. A szertartás végén először Arkagyij Kovacs, a település polgármestere szólt a jelenlévőkhöz: kifejezte örömét, hogy felépült az új templom, ami nemcsak a római katolikus hívek, hanem az egész falu számára öröm.
Antoni Zięba megköszönte Maj­nek Antal püspöknek a templomépítéshez nyújtott minden segítségét: a sok biztatást, és azt is, hogy mindig talált támogatást, hogy folytatódhasson az építkezés. Köszönetet mondott Józef Figiel provinciálisnak is segítségéért – többek között a tabernákulum is a lengyel szalva­to­riánu­sok ajándéka. Külön megemlítette Tomasz atya elszántságát és sok munkáját, s megköszönte a községi tanács és minden támogató hozzájárulását is. A szentmise végén Majnek Antal visszaemlékezett arra, amikor több mint két évtizeddel ezelőtt Heveli Antallal együtt német nyelvű szentmisét mutattak be a kis kápolna előtt. A németek fogyatkozó száma miatt akkor úgy vélte, itt nem lesz szükség templomra. „De Isten másképp gondolta” – mondta örömmel, s megköszönte a szal­va­­toriá­nu­sok­nak, hogy megújították itt az Egyházat, és legfőképpen a hitet. „Mert ez a legfontosabb: az élő közösség. S ha ez megvan, akkor építünk templomot” – fogalmazott.
A püspök köszönetet mondott a templom elkészültéért a magyar kormánynak és a Bethlen Gábor Alapnak, amely az építkezés költségeinek több mint kilencven százalékát biztosította. Köszönetét fejezte ki továbbá mindazoknak, akik anyagiakkal, munkájukkal vagy imájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a templom felépülhessen. Az ünnepélyes áldás után a szertartás résztvevői elénekelték a Te Deumot. A templomszentelésre a helyi híveken kívül eljöttek a vezérszállási görögkatolikus közösség képviselői is. Tövisfalváról és Szolyváról egy busznyi zarándok érkezett, és több hívő vett részt az ünnepségen Munkácsról is. A szentmise végén Antoni Zięba minden jelenlévőt meghívott a templom kertjében tartott agapéra.

Forrás és fotó: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..