A küldetés forrása a szeretet

Szent Pál tapasztalatából kiindulva megértjük, hogy a missziós tevékenység válasz arra a szeretetre, amellyel Isten szeret minket. Csak ebből a forrásból meríthetjük mindazt az odafigyelést, gyengédséget, együttérzést, a befogadásra és az emberek problémáira való készséget, amely szükséges az evangélium hirdetéséhez. Az emberiségnek ma is nagy szüksége van a megváltásra. A nemzetközi színtéren végigtekintve erősen aggasztó jeleket látunk: ezek között sorolja föl a pápa az egyének és a népek közötti feszültséggel teli kapcsolatokat, a milliókat sújtó szegénységet, a diszkriminációt és egyes területeken az üldöztetést – faji, kulturális vagy vallási okok miatt. Mindemellett a technológiai haladás, ha nem az ember méltóságát és javát tartja szem előtt, és nem rendelik alá a szolidáris fejlődésnek, akkor elveszti reménykeltő erejét, és csak tovább fokozza a már meglévő igazságtalanságokat.

A pápa figyelmeztet a környezetet fenyegető veszélyekre is. Ha az ember felelőtlenül használja a föld erőforrásait, az kihat saját fizikai és mentális egészségére is. Az emberiség jövőjét emellett kockára teszik az életellenes merényletek is, amelyek különböző formában jelentkeznek. Nem szabad azonban elcsüggednünk. A hívők tudják: Krisztus a mi jövőnk, és evangéliuma megváltoztatja az életet, reményt ad, és bevilágítja az emberiség és a világegyetem jövőjét. „Isten a Szeretet, aki az egyházat elvezeti az emberiség történetének végső határáig, és az evangélium hirdetőit arra hívja, hogy igyanak az első, eredeti forrásból, Jézus Krisztusból, kinek megnyitott szívéből magának Istennek a szeretete árad.” Ezért olyan fontos ma is az elsődleges evangelizálás a világ számos részén. Semmiféle indok nem igazolhatja az evangelizálás lassulását vagy leállását, ugyanis az az egyház élete és alapvető küldetése.

A püspökök, papok megszólítása után a pápa ezt írja: „Ti, kedves világi hívek, akik a társadalom legkülönbözőbb területein dolgoztok, mindannyian egyre hangsúlyosabban arra vagytok hivatottak, hogy részesei legyetek az evangélium terjesztésének.” A világiaknak elsősorban életükkel kell tanúsítaniuk, hogy a keresztények „egy új társadalomhoz tartoznak, mely felé együtt zarándokolva úton vannak, s amelyet vándorlásuk közben elővételeznek.” A Szentatya végül elismerően szól üzenetében a Pápai Missziós Művek tevékenységéről. „Evezz a mélyre!” – buzdít, majd azt a kívánságát fejezi ki, hogy a keresztény nép körében váljék egyre intenzívebbé az imaélet, amely elengedhetetlen lelki eszköz ahhoz, hogy minden nép között terjesszük Krisztus fényét, mely bevilágítja a történelem minden sötétségét.