A klímaváltozás „böjtje”

A zsinat azt akarta elérni, hogy mindenki, ezek a „felmentettek” is megválaszthassák az önmegtagadásnak azt a módját, amellyel kifejezhetik bűnbánatukat. Senki ne legyen tehát „felmentett”, hiszen a beteg, az idős ember is megtalálhatja a maga böjtjének, pénteki bűnbánatának kifejezését. A zsinat nem megkönnyítette, hanem egyenesen megnehezítette a böjtölésünket. Arra ösztönzött mindenkit, hogy előírt szabályok helyett a böjt szellemét igyekezzen megélni.


Egy szomorú félreértésből ered, hogy nálunk éppen nagyböjt idején maradt meg a régi böjti fegyelem, és így szinte mindenki fel van mentve a böjt alól.
Érdemes tisztázni a fogalmakat is. A böjt nem azonos a hústilalommal. Pénteken sosem volt böjt, csak hústilalom. Ma a hústól való tartózkodást helyettesíthetjük valamely más, általunk választott bűnbánati cselekedettel. Vigyázzunk, nehogy elmaradjon életünkből az egész évben nagypéntekre emlékeztető pénteki bűnbánat szelleme.

Böjti nap csak kettő kötelez minket – ha nem vagyunk idősek vagy betegek –: hamvazószerda és nagypéntek. De vajon tényleg arról van-e szó, hogy e két napon a három étkezésből egyszer jól kell laknunk? Sokan lennénk bajban, ha éppen böjti napon kellene jóllaknunk, holott akár anyagi, akár egészségi okból már régen leszoktunk arról, hogy jóllakásig együnk. Nem arról van-e szó inkább, hogy böjti napon, amikor legfeljebb háromszor veszünk magunkhoz táplálékot, csak egyetlen étkezés alkalmával együnk a megszokott mérték szerint?

A nagyböjti megtartóztatás egyik lehetséges területe napjainkban a teremtett világ védelmével, a klímaváltozás fékezésével függ össze. Ferenc pápa nyáron megjelenő enciklikája a katolikus gondolkodás és törekvések homlokterébe állítja a természet védelmét. Ez jó alkalom arra, hogy saját életünk, szokásaink, kényelmünk keretei között figyeljünk teremtett világunk megmaradására, gyermekeink, unokáink jövőjére.