Spányi Antal püspök elmondta, hogy a médiában méltatlanul kevés szó esik a Katolikus Karitász tevékenységéről. „Pedig nyilvánvalóan nekünk van a legtöbb munkatársunk, a legnagyobb összeget a katolikus egyház fordítja a szegények, az ínséget szenvedők megsegítésére, és a legtöbb területen a Katolikus Karitász próbál tevékenykedni… Az elesettek felkarolásában, segítésében azonban más civil szervezetek, önkormányzatok is sokat tesznek, és talán több jó szándékú ember is segít.”
A főpásztor hangsúlyozta: a legnagyobb hiány emberségben mutatkozik. A másikra figyelő szeretetben, türelemben, nyitottságban. Abban a magatartásban, amely számára fontos a másik ember. A karitászcsoportok tagjai nem mindig tudnak pénzt, élelmiszert, ruhát, gyógyszert vinni, de képesek Krisztus szeretetét továbbadni az embereknek. És ez az elsődleges cél. A püspök elmondta: olyan feladat ez, amelyet az erkölcseiben megtépázott, a jóra törekvésében is elgyengült mai magyar társadalom – amelyet ezer oldalról támadnak, szétzilálnak – mégis erre fogékony, érzékeny tudott maradni. A főpásztor felhívta a figyelmet arra is: a karitász munkatársainak komoly lehetőségük van rá, hogy felhívják embertársaik figyelmét a keresztény valóságra – az egyházközségen belül és kívül is. Ismerjék és ismertessék a katolikus médiát – a nyomtatott és az elektronikus sajtót egyaránt -, hívják fel az emberek figyelmét arra a gazdag tartalomra, amelyet ezek a médiumok sugároznak. „Fontos, hogy ne a kereskedelmi tévék irányítsák gondolatainkat, szívünket, hanem a keresztény valóság, amely a legnagyobb erő ma Magyarországon” – mondotta a főpásztor.
A február 23-ai karitászkonferencia két fő témája az európai uniós élelmiszersegély-program és a „72 óra kompromisszumok nélkül” elnevezésű akció ismertetése, valamint a múlt évi tapasztalatainak összegzése volt. A székesfehérvári egyházmegye méltán büszke arra, hogy a főpásztor felhívására a tavalyi évben az egész egyházmegye területén megalakultak az egyházközségi karitászcsoportok. Nagy Lajosné, az egyházmegyei karitász vezetője bemutatta az újonnan megalakult csoportok képviselőit. Beszámolt arról, hogy a tavalyi évben milyen sokrétű karitatív munkát végeztek az önkéntesek. Török Bernadett, a Magyar Katolikus Karitász munkatársa ismertette az intervenciós gabonából készített élelmiszersegély-akciót, a rászorulók felmérésének és az élelmiszer szétosztásának elveit. A segély – a raktározás és a szállítás költségeivel együtt – nyolcmillió forintjába került a katolikus karitásznak, pedig a munkát mindenütt a helyi csoportok önkéntesei végezték. Megulesz Gabriella, a dunaújvárosi karitászcsoport vezetője egy leleményes önkéntes csapat tapasztalatait mutatta be: hogyan küzdöttek meg a kiosztással kapcsolatos problémákkal, miként sikerül úgy elvégezniük a munkát, hogy közben lelkiekben is sokat gazdagodtak. Magyar László, az Alba Karitász munkatársa ismertette az elmúlt év tapasztalatait a „72 óra kompromisszumok nélkül” nevű programról. Segítettek rászorulókon, meglátogattak betegeket, de felújítottak útszéli kereszteket, idős emberek otthonait tették rendbe.
A székesfehérvári egyházmegye új kezdeményezése a karitatív munkában a helyi civil szervezetekkel való összefogás. Évek óta támogatják a Szent György Megyei Kórház csecsemőosztályát. Létrehozták a LEA leány-anya otthont, ahol két évig tartózkodhatnak gyermekükkel a kismamák, közben tanulhatnak, hogy az otthonból kikerülve esélyük legyen életük rendezésére.
A karitász munkatársainak nemcsak segítő tevékenységük során, hanem egész életükkel kell képviselniük a katolikus tanítást.
