A keresztény szolidaritás vértanúja

1984-ben történt meggyilkolása óta tudta az egyházi közvélemény, hogy nemcsak a kommunizmus politikai áldozata volt, hanem a hit és az egyház vértanúja. Temetése a varsói Kosztka Szent Szaniszló- templomnál százezrek részvételével történt, ezernél több pap koncelebrált. A szertartás is kifejezte, kit búcsúztat a sereg. Háromszor zengett fel: „És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Kereszt alakú márványtömb a sírköve, melyet vaslánccal összekapcsolt hatalmas kőgolyók fognak körül: egy rózsafüzért formázva. Amikor pedig 1987. június 14-én II. János Pál pápa „nem hivatalos” látogatást tehetett itt, és letérdelt a sírkőnél, megcsókolta és hosszú percekig csöndben imádkozott – világossá vált, hogy hivatalos oltárra emelése sem fog elmaradni. A boldoggáavatási ügy megindítására azonban csak a szabaddá vált Lengyelországban, 1997. február 8-án kerülhetett sor – a hívek számtalan módon kifejezett kérelmére. Az 1947-ben a kelet-lengyelországi Okopyban, vallásos földművelő családban született Jerzy szüleinek negyedik gyermeke volt. Sokat betegeskedett, alacsony volt és sovány. De már hétéves korától mindennap ministrált a négy kilométerre lévő templomban. Tizennégy éves korában a suchowolai igen jó szellemű középiskolába került. Már ifjúként nagy tisztelője volt Maximilian Kolbe minorita vértanú szerzetesnek, aki az auschwitzi haláltáborban önként cserélt helyet egy többgyermekes apával, mikor megtizedelték a foglyokat, így mentve meg annak életét. 1965-ben lépett a varsói szemináriumba, ahol hét évig készült a papi hivatásra. Ezekben az években kiéleződött az egyházellenes küzdelem, bár ez más kelet-európai országokhoz képest általában enyhébb volt. Jerzyt évfolyamtársaival együtt kétéves katonai szolgálatra hívták be. A zaklatások nem törték meg, inkább megerősítették hivatásában. De egészségét kikezdték a kegyetlenkedések. Ennek ellenére pótolta tanulmányi elmaradását, és Stefan Wyszynski bíboros 1972. május 28-án pappá szentelte. Varsó környéki állomáshelyén a művészek lelkipásztora lett, ifjúsági csoportokat szervezett, heti huszonöt-harminc hittanórát tartott. Betegsége miatt kevésbé megterhelő munkát kapott főpásztorától: az orvostanhallgatók papja lett. 1980 májusában került végső állomáshelyére, a varsói Kosztka Szent Szaniszló plébániára. Ekkor már kibontakozott lelkipásztori szolgálata az orvosok és nővérek között is, és sokan megismerték a nevét a megfogant élet védelmében kezdeményezett akciója révén. Jerzy Popieluszko plébános 1980 nyarán néhány hetet Amerikában élő rokonainál töltött. Hazatérve hamarosan az egész országban milliókat mozgósító „Szolidaritás” szakszervezeti mozgalom papja lett. A templomához közeli acélgyár munkásai ugyanis papot kerestek. Jerzy gyóntatta őket, misézett nekik, beszélgetett velük. Ma már tudjuk, hogy a kommunista titkosrendőrség minden lépését figyelte. 1981. december 13-án, a statárium elrendelésekor keresték már a rendőrök, de akkor még nem tartóztattak le papokat. Popieluszko továbbra is azt vallotta, hogy „a lelkipásztor munkája bizonyos értelemben Krisztus művének kiteljesítése. A pap az emberek közül választott, az emberek szolgálatára. Ezért aztán a pap kötelessége az emberek mellett lenni, amikor azoknak a legégetőbb szükségük van rá, amikor bajban vannak, megalázzák őket, vagy bántalmazásban van részük.” Ennek szellemében anyagiakkal segített, reményt sugárzott, látogatta a hívő és nem hívő embereket, családokat. Megszervezte a „munkások szabadegyetemét”, és megkezdte a hazáért bemutatott szentmisék sorozatát. Nyíltan beszélt, de beszédei mindig hithirdetések voltak: „Minden megaláztatásból újra és újra fel fogtok egyenesedni, hiszen egyedül Isten előtt borultatok térdre.” Miséiben a „köszöntsétek egymást a béke jelével” felszólításhoz mindig hozzáfűzte: „És ne engedjük, hogy a gyűlölködés vezessen bennünket.” 1982-től egyre erősödött a rendőri zaklatás, kihallgatások, fenyegetések, merényletek ismétlődtek. Popieluszko elrablása előtt nem sokkal kijelentette: „Ha félek is, nem cselekedhetem másképp. A kereszténység története számtalan példával mutatja, mely pontig kell védelmeznünk az igazságot – egészen tömören fogalmazva: mindhalálig. Jézus Krisztus Isten igazságának hirdetéséért adta az életét. Az apostolok úgyszintén. Végső soron a pap arra hivatott, hogy tanúságot tegyen az igazságról, hogy szenvedjen az igazságért.” 1984. október 19-én Bydgoszczból autóval utazott Varsó felé, titkosrendőrök állították meg – és agyonverték. (Újabb adatok szerint előbb a KGB támaszpontjára vitték.) A gépkocsi vezetőjének sikerült megmenekülnie, ő adott hírt a történtekről.) Jerzy Popieluszko megkínzott holttestét a wloclaweki víztározóba dobták. Amikor később holttestét kiadták és Varsó felé szállították, folyamatosan tülkölő gépkocsik százai kísérték, és a falvak népe gyertyával térdelt az út mentén.