Kasper bíboros szerint az egyházban ismét érzékelhető tavasz nem kíván megfelelni a nyugati világ sürgető reformvárakozásainak. Ferenc pápa nem illik bele a progresszív–konzervatív kettősségébe, inkább az „ecclesia semper reformanda” (az egyház szüntelen megújulása – a szerk.) hagyományában áll. A változatlan evangéliumot az idők jeleinek fényénél kell értelmeznünk.
Ferenc pápa „felszabadítás teológiája” sajátosan argentin változata ezeknek az irányzatoknak. Úgy is nevezhetnénk: „a nép és a kultúra teológiája”. A szentatya ugyanis az európai teológiai és filozófiai gyökerekből táplálkozva finom érzékkel közelít a társadalmi kérdésekhez. Nem holmi osztályharc, hanem a kiengesztelődés szelleme hatja át. Teológiájának és egyházképének középpontjában az evangélium, Isten irgalmának üzenete és a zsinati szellemiségű, Isten népeként értelmezett egyház áll. Ezért az egyháznak hallgatnia kell a népre – vallja.
Ferenc pápa reformprogramja persze „évszázados program” – állapította meg Kasper –, hiszen az egyház alapmagatartását érinti, és az egyes keresztények életét kívánja alakítani. Isten ajándéka ez az egyház és korunk számára – fogalmazott a bíboros.
