A hét szentjei, ünnepei

Ez az időszak a tridenti zsinat (1545-1563) kora volt, amely elindította az egyházat a megújulás útján. Ennek legkiválóbb apostola Borromeo Szent Károly, Milánó püspöke volt. Ez a lelki fellendülés nem történt meg a dél-amerikai kontinensen. Erre a feladatra szánta II. Fülöp spanyol király, hogy mint Lima érseke legyen a lelkipásztori élet irányítója. Mivel világi hívő volt, nem ismerte a problémákat, elhárította a felkérést. Végül kénytelen volt elfogadni, és hosszan készült küldetésére. Sevillában püspökké szentelték, és 1580-ban hajóval Peruba indult. A zilált állapotokat igyekezett rendezni, állandóan utazott, látogatta egyházmegyéjét, zsinatokat tartott. Sőt, Latin-Amerika problémáinak megoldására összehívta a 3. limai püspöki konferenciát (1582-1583), amelyet „amerikai Trident”-nek neveztek. Szívén viselte az indiánok sorsát, küzdött és harcolt értük. Tisztázta a missziós feladatok végzésének kötelezettségét a szerzetesek és az egyházmegyei szolgálatot végzők között. Körülírta feladataikat, így számos gondot el tudott rendezni. Látogatásairól naplót vezetett, amely a Vizitációk könyve címet viselte. Minden útja több évig tartott, az utolsóról már nem tért vissza. Az indiánok között, egy szegényes, kicsi falu kápolnájában halt meg 1606 nagycsütörtökén, ahova kívánságára vitték, amikor rosszul lett. 1679-ben IX. Ince pápa boldoggá, 1726-ban pedig XIII. Benedek pápa szentté avatta.

Urunk születésének hírüladása-Gyümölcsoltó Boldogasszony (Március 25.)

Már a II. századi hitvallás megfogalmazza, az V. században már több helyen, a VII. században pedig a megtestesülés misztériumát különös ünnepélyességgel tartják meg. II. János Pál pápa így emlékezik meg „Az Üdvözítő édesanyja” (Redemptoris Mater) kezdetű apostoli buzdításában:

„Az angyali üdvözlet tehát a megtestesülés titkának kinyilatkoztatása abban az időpontban, amikor az a földön megvalósult. Az üdvözítő ajándék, amelyben Isten önmagát, az ő isteni életét, bizonyos módon az egész teremtett világnak és közvetlenül az embernek adja, a megtestesülés misztériumában éri el a tetőpontját; az ember és a világ történetében minden kegyelmi ajándéknak ez a csúcspontja. Mária „kegyelemmel teljes”, mert az Ige megtestesülése, Isten Fiának az emberi természettel való személyi egysége (unio hypostatica) benne valósult meg és teljesedett be. Amint a zsinat írja, Mária „Isten Fiának anyja, így kiváltképpen is szeretett leánya az Atyának és szentélye a Szentléleknek. E rendkívüli kegyelmi ajándékok miatt messze fölötte áll minden mennyei és földi teremtménynek.” [9.]