A hét szentjei

Férje halála után (1279) belépett a klarisszák szandeci kolostorába, ahol már Kinga is élt. Nővére halála után, 1292-ben Jolán átment a gnieznói kolostorba. Alázata, rejtetten viselt szenvedései tökéletesen egyesítették a megfeszített Krisztussal, aki gyakran megjelent neki és kinyilatkoztatásokban részesítette. 1298-ban halt meg, és a gnieznói klarissza kolostorban temették el.

Szent Romuáld apát (Június 19.)

Ravennában, a város egyik legelőkelőbb családjában született a X. század közepe táján. Amikor húszéves lehetett, viszály támadt atyja és néhány rokona között, amit végül fegyverrel döntöttek el, s Romuáld apja megölte egyik ellenfelét. Mikor vonakodott a vezekléstől, apja helyett Romuáld vonult negyven napra kolostorba, hogy elégtételt adjon Istennek. Egy éjszaka virrasztása közben látomása volt – ekkor elhatározta, hogy szerzetes lesz. Belépett a bencés rendbe. Hét évet töltött szerzetesi közösségben, majd a remeteéletet választotta. Többfelé megfordult, hogy a magányban éljen, és kis kolostorokat építsen. Kora szerzeteseinek hibái ellen küzdött, míg maga az erények gyakorlásával a tökéletességre törekedett. Kívülről megtanulta a Zsoltárok könyvét, és rendszeresen imádkozta. Megalapította a kamalduli remeterendet. Megszámlálhatatlan csoda és gyógyulás fűződik a nevéhez. Az Istenért, szeretetből vállalt böjtölés és önmegtagadás hős példaképe lett. A legenda szerint százhúsz évet élt, 1027. június 19-én hunyt el.

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .