Boldog Meszlényi Zoltán püspök és vértanú
Meszlényi Zoltán 1892. január 2-án született Hatvanban. 1915. október 28-án Innsbruckban szentelték pappá. 1917-től érseki szertartó és levéltáros, 1920-tól érseki titkár. 1937. október 28-án püspökké szentelték. Püspöki jelmondata: Fidenter ac fideliter – bizalommal és hűséggel. 1950. június 17-én esztergomi káptalani helynöknek választották. Tizenkét nap múlva, június 29-én elhurcolták Esztergomból. A kistarcsai börtönben a kegyetlen bánásmód következtében 1951. március 4-én halt meg. Jeltelen sírjának holléte, akárcsak a halál időpontja sokáig ismeretlen volt. Hamvas Endre csanádi püspök már 1956 szeptemberében szerette volna exhumáltatni, és áthelyezni a földi maradványokat az esztergomi bazilika kriptájába. A forradalom eseményei azonban meggátolták ezt. Végül 1957-ben az egykori börtönlelkész segítségével állapították meg, hogy Meszlényi Zoltán az új köztemető egyik sírja alatt nyugszik. Újratemetésére azonban csak 1966. június 23-án szállították át a koporsót az esztergomi bazilika altemplomába. A nyilvánosság kizárásával tartott szertartáson csupán néhány paptársa jelenhetett meg. Boldoggá avatására 2009. október 31-én került sor az esztergomi bazilikában. Részlet az 1945. július 8-ai papszentelés alkalmával mondott beszédéből: „Az élet, különösképpen a pap élete katonáskodás a földön, a lelkipásztorkodás örökös küzdelem saját gyarlóságunkkal, s azoknak az embereknek örök gyarlóságával, akik között élnünk kell, mint a szent titok kiszolgáltatóinak. A világ az ő démoni erőivel mindig ellentétes beállítottságú az Egyházzal szemben, mert nem tudja elviselni az erkölcsért és a jóért folytatott harcot, s ennek a harcnak végső kimenetelébe vetett győzedelmes hitét, mellyel az Egyház napjai előtte jelentkeznek.”
