Liturgia: A miséhez való előkészület és hálaadás – Nagyböjt második vasárnapja

Arról, amely a mise előtt a papot és a hívőt is felvezeti egy másik hegyre, az áldozat bemutatásának helyére, a Kálváriára. Az egyház maga gondoskodik arról, hogy ráhangoljon a legszentebb cselekmény ünneplésére. Talán sokan emlékeznek arra, amikor még nem ebben a rohanó világban éltünk, a pap a mise kezdete előtt letérdelt a sekrestyében lévő térdeplőre. Az előtte lévő imádságos táblára nézett, és halkan, hosszabb-rövidebb ideig imádkozott. Ministránskoromban megfigyeltem, hogy zsoltárok és különböző imádságok találhatók a táblán. Azután felfedeztem, hogy mise előtt ezek egyik része, majd hálaadó imák is olvashatók rajta. Amikor tavaly megjelent a Compendium eucharisticum kötet, örömmel fedeztem fel, hogy az imádságok között – a zsoltárok kivételével – e tábla imái megtalálhatók. De megtalálhatók ezek a Missale Romanum harmadik kiadásában is. Az első Szent Ambrus imádsága. A bűnös ember félelmével és alázatával közeledik az Úrhoz. Egy kis részlet: „Jóságos Jézus, én semmi érdememre sem támaszkodhatom, csak a te irgalmadban bizakodhatom, és édes asztalodhoz járulni szégyenlek és félek. Előtted, Uram, kitárom sebeimet: szégyenemet felfedem.” Majd később így folytatja: „Bánom, hogy vétkeztem, és vágyódom jóvátenni, amit hibáztam. És engedd meg, hogy tested és véred vétele legyen bűneim bocsánatára.” A másik imádság Aquinói Szent Tamás könyörgése. Az imádkozó úgy fordul Istenhez a szent áldozat bemutatása előtt, mint a beteg az orvosához, a tisztátalan az irgalom forrásához. Majd a kérés a végén: Ó, Atyám, engedd, hogy a kenyér színe alatt rejtőző kedves Fiadat, kit most magamhoz veszek, egykor színről színre láthassam, és az örökkévalóságban vele lehessek. Még két hosszabb imádság következik ebben a részben. A püspök és a pap imádságai következnek, amelyeket a liturgikus ruhák felöltése alkalmából ajánlatos mondani. Felvetődik az emberben, milyen kár, hogy rohanó és nagyon is a praktikusságra törekvő korunk e szép és gazdag gondolatokat kiiktatta a papság életéből. Ez a kis összefoglaló akkor lehet teljes, ha a mise utáni hálaadási imákról is szót ejtünk. Ismételten Aquinói Szent Tamás imáját találjuk. Esedezem azért – kéri az imádkozó –, hogy e szentáldozás ne legyen vétkem a büntetésre, hanem üdvös közbenjárás a bocsánatra. Majd kifejezi azt a vágyát, hogy az örök vendégség részese lehessen. A további részek még több, a legszebb imádságok gyűjteményét tartalmazzák, hozzásegítve az Eucharisztiát ünneplőket a csodálatos kegyelmi adományok befogadására, és felhasználására. Ezt a kis összefoglalót azzal a szándékkal tárom az olvasók elé, hogy minél ünnepélyesebb legyen számunkra Urunkkal való találkozásunk. Időt kell szakítani Urunkra, a vele való találkozás után. Ne csak a Színeváltozás hegyére, hanem a Kálvária hegyére is menjünk fel lélekben, a szentmise által!