A hét szentjei

Szűz Mária, a keresztények segítsége (Május 24.) – A keresztény nép számos alkalommal megtapasztalta a Boldogságos Szűz hathatós segítségét. Ezért szerepel ez a megszólítás a loretói litániában is. A mai ünnepet VII. Piusz pápa rendelte el – Napóleonnal szemben a Boldogságos Szűz védelmét kérte.

Tiszteletreméltó Szent Béda áldozópap és egyháztanító (Május 25.)

Észak-Angliában született, és Biscop Benedek nevelésére bízták, majd belépett az iarrow-i bencés kolostorba, és itt élte le további életét. Isten dicséretét énekelte, tanult, tanított és írt – ahogy őt röviden jellemezték. Költő, természettudós, történész, de elsősorban teológus volt. Szentírási kommentárt írt, és néhány költeménye maradt fenn a Boldogságos Szűzhöz. 735-ben halt meg.

Szent VII. Gergely pápa

Az itáliai Toscanában született, eredeti neve Hildebrand volt. Bencés szerzetes lett: egész életét az egyház megújulásának szentelte. II. Sándor pápa tanácsadója volt. Amikor 1073-ban pápává választották, a Gergely nevet vette fel. Súlyos teherként nehezedett rá az 1054-ben bekövetkezett kelet-nyugati egyházszakadás, valamint a Henrik királlyal való ellentéte. Nevéhez fűződik a római liturgia kiterjesztése – ennek következtében azonban megszűnt Hispániában a sok értéket tartalmazó mozarab liturgia. Salernóban halt meg 1085-ben.

Pazzi Szent Mária Magdolna szűz

Firenzei nemesi családból származott. Belépett a karmelita kolostorba, ahol a Mária Magdolna nevet kapta. Életideálja volt az a bűnbánó, akinek nevét viselte. Teljesen rejtett életet élt, és már tizenkét éves korában misztikus elragadtatásban volt része. Számos levelet írt a pápának, bíborosoknak, de ezeket sohasem küldték el a címzetteknek. Sok lelki szenvedésben és megpróbáltatásban volt része. 1607-ben költözött az örök hazába.

Néri Szent Fülöp áldozópap (Május 26.)

Firenzében született 1515-ben, Rómában a fiatalokkal kezdett foglalkozni. A betegek gondozására testvérületet szervezett. 1551-ben pappá szentelték. Oratóriumot alapított, ahol a felebaráti szeretet gyakorlásában tűntek ki. 1595-ben halt meg Rómában.

Canterburyi Szent Ágoston püspök (Május 27. )

Nagy Szent Gergely még pápasága előtt angliai rabszolgákat látott az Örök Városban. Attól kezdve dédelgette a vágyat, hogy ott is meginduljon az egyház missziós tevékenysége. Ez csak pápává választása után történt meg. 596 tavaszán Ágoston szerzetest negyven társával Kent királyának kérésére küldte angol földre.
Még útközben, franciaországi területen püspökké is szentelték. Ethelbert, aki Kent királyságát kormányozta, a szerzeteseket Thanet szigetén fogadta. Canterburyben kaptak szállást. Egy év múlva a király is megkeresztelkedett, és tömegesen tértek meg alattvalói is. Ágoston két kísérőjét küldte Rómába, hogy beszámoljanak missziós munkájukról és néhány problémáról. A követek 601-ben számos missziós kíséretében tértek vissza, Ágoston számára pedig érseki palliumot küldött a pápa. Canterbury mellett apátságot alapított, később e város püspöke lett. 605 körül halt meg.

Szentséges Szívének főünnepe

Szent János evangélista hívja fel a figyelmet (19,33-34) Krisztusnak lándzsával átdöfött oldalára, amely nemcsak Jézus halálát és feltámadását tanúsítja, hanem istenemberi szeretetéről beszél. Az újkori tisztelet elindítója Alacoque Szent Margit vizitációs nővér magánkinyilatkoztatása volt. Ez az ünnep megszüntette a XX. században a közömbösséget, és nagy lendületet adott az elmélyült lelki életnek. Ezért a pápák gyakran buzdították e tiszteletre Isten népét. Manapság ismét terjedőben van az első pénteki szentáldozás, amely a lelki előrehaladás egyik biztosítéka. A plébániai közösségekben ezeken a napokon rendszeresen felkeresik a lelkipásztorok otthonaikban a betegeket, és kiszolgáltatják a szentségeket.

Szent István király ereklyéinek átvitele (Május 30.)

Szent István királyt 1038-ban Székesfehérváron temették el. 1083. augusztus 20-án VII. Gergely pápa engedélyével a „testét ünnepélyesen felemelték”. A Szent Jobb a gyűrűvel együtt Mercurius szerzeteshez került, aki megvallotta ezt 1084. május 30-án a család birtokán lévő monostorba látogató László királynak. Ez a monostor lett a Szent Jobb középkori őrzési helye. A kéztől elválasztott kar Lengyelországba, egy másik része Bécsbe került, a Szent Jobb pedig a török dúlás idején a koponyaereklyével együtt Raguzába (Dubrovnik). Mária Terézia a Szent Jobbot 1771. június 21-én Budára, a királyi vár kápolnájába vitette, míg a koponyaereklye először Pozsonyba, majd Székesfehérvárra került. 1945. augusztus 19-étől a budapesti Szent István-bazilika Szent Jobb-kápolnájában őrzik. A 2000. jubileumi évben a fejereklyét Budapestre hozták, és a Szent Jobb-kápolnában volt tiszteletadásra kitéve.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.