A hét szentje

Szülei fogadalmat tettek, hogy ha Isten gyermeket ajándékoz nekik, Krisztus szolgálatára szentelik. Rókus már tizenkét évesen megkezdte vezeklési gyakorlatait. Ebben az időben apja halálos beteg lett. Magához hívta a fiát, és így végrendelkezett: „Az örökséggel együtt négy dolgot bízok rád. Először: miként tanultad, szüntelenül Jézus Krisztusnak szolgálj. Másodszor: ne feledkezz meg a szegényekről, az özvegyekről és az árvákról. Harmadszor: rád bízom vagyonomat, hogy jó célra használd. Negyedszer: adj otthont a nyomorultaknak és a szegényeknek.”
Rókus tizenöt évesen, miután édesanyja is meghalt, hozzáfogott, hogy atyja végrendeletét maradéktalanul végrehajtsa. A szent helyek mellett fölkereste a szegények házait, hogy a rászorulók segítségére legyen. Az özvegyeket és az árvákat vigasztalta, a szegény leányokat férjhez adta: szétosztotta a szegények között apja vagyonát.
Ezután elhatározta, hogy elhagyja hazáját, és felkeresi a kereszténység nagy zarándokhelyeit. Piacenzába érkezve látta, hogy igaz, amit útközben hallott: a városban súlyos pestisjárvány tombolt. Ezért egy kórház ápolója lett, és félelem nélkül gondozta a betegeket.
Piacenzától búcsút véve Cesenába vitte útja. Itt szintén járvány tombolt. Rókus közbenjárására és segítsége révén rövid idő alatt ezt a várost is megszabadította a bajtól. Rómába érve látnia kellett, hogy ott is járvány pusztít. Egy bíboros is megbetegedett. Rókus keresztet rajzolt a homlokára, amely láthatóvá vált, a beteg pedig meggyógyult.
Három év múlva elhagyta Rómát, Riminibe, majd Novarába ment, és mindkét várost megszabadította a pestistől. Novarából Piacenza felé vette útját, mert hallotta, hogy ott a járvány erősebben dühöng, mint másutt. Amikor már hosszú időt töltött a piacenzai kórházban, és szinte minden beteget meggyógyított, ő is megbetegedett. Amikor a helyiek rájöttek, hogy beteg, kiűzték a városból. Egy közeli völgy erdejébe húzódott vissza, ahol kunyhót épített magának. Miután meggyógyult, hazafelé indult. Amikor Lombardiában Angera közelében járt, a vidék urának katonái épp háborúskodtak, és elfogták. Mint kémet vitték uruk elé, az pedig börtönbe vetette. Így telt el öt év. Rókus ekkor fölismerte, hogy Isten akaratából nemsokára véget ér földi élete.
Az Úr angyala ezt mondta neki: „Az Úr a lelkedért küldött engem. Mondd meg, mi az utolsó kívánságod?” Rókus akkor áhítatosan azt kérte, hogy azok a keresztények, akik Jézus nevében megemlékeznek róla, szabaduljanak meg a járványos betegségtől. Amikor imádságát befejezte, kilehelte lelkét.
Tisztelete 1420 körül Mont­pel­lier-ben kezdődött, és nagyon hamar elterjedt egész Észak-Itáliában, főleg Piacenza környékén. 1477-től sorra alapították a Szent Rókus-társulatokat betegápolásra, különösen járványok idején. A XV. század végétől a tizennégy segítő szent egyikeként járványok ellen hívták segítségül. A XVI–XVIII. században az egyik leginkább tisztelt szent volt Európában.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..