A hét szentje

László uralkodása az István halála utáni négy évtizedes viszály után sorsdöntő volt a magyar történelemben. Kivezette a magyarságot a belső veszedelmek örvényéből, és megoltalmazta a külső ellenségek támadásaitól is.
Az ország védelmében már fiatal hercegként többszörösen is kitüntette magát. Huszonéves lehetett, amikor az úzok (fekete kunok) Salamon uralkodása idején (1068) betörtek az ország keleti részébe. A Kerlés melletti ütközetben döntő szerepet játszott a győzelem kivívásában. Az egyik menekülő kun vezért, aki egy magyar leányt vitt magával, üldözőbe vette, legyőzte, és a leányt kiszabadította, noha előzőleg már súlyos sebet kapott. E legendáját számtalan magyar templom falán megfestették.
1077-ben László a nép akaratából, jóllehet Salamon még életben volt, átvette az ország kormányzását. Nem koronáztatta meg magát, „mert csak békességet kívánt, hogy visszaadhassa Salamonnak az országot, és magának a hercegséget tartsa meg” – írja a krónikás. Ám a nép másképp döntött.
Nevéhez fűződik Horvát­ország és Szlavónia meghódítása. „Ezt a király nem kapzsiságból cselekedte, hanem azért, mert a királyi törvény szerint őt illette az örökség” – írja a krónika.
VII. Gergely és IV. Henrik küzdelmében a pápa oldalán állt. A sok háborúság váltotta ki belőle a Monte Cassinó-i apáthoz 1091-ben írt levelében a következő vallomást: „Bűnös ember vagyok, mivel nincs lehetőség a földi hatalomban sáfárkodni igen súlyos bűnök nélkül.”
Országunkban megújította az egyházi életet. A székesegyházakat, káptalanokat és kolostorokat nagy birtokokkal gazdagította, a megkezdett templomépítéseket befejezte, kolostorok egész sorát alapította. Szentjobbon, a Tolna megyei Bátán és a nyitrai Koloson bencés kolostort létesített. Somogyváron francia bencéseknek építtetett monostort. Bőkezűen gondoskodott a püspökségekről. Uralkodása alatt fejeződött be a váci székesegyház építése, és új főtemplomot emeltetett Váradon, Gyulafehérváron. A kalocsai érseki egyházmegyét átszervezte: Bácsra helyezte át a székhe­lyét, ahol 1091-ben új püspökséget alapított Szent István tiszteletére.
Más uralkodók is benne látták a kor egyik legszebb lovageszményét, s kiszemelték a keresztes hadak vezérének, ám 1095-ben elhunyt. Kultusza halála után hamarosan elterjedt. Tulajdonképpen maga a nép avatta szentté, mielőtt az Egyház hivatalosan megtette volna. „Bátor László” lett a katonák védőszentje, nevének oltalma alatt vonultak a csatába, és ez volt a csatakiáltásuk: „Szent László, segíts!”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..