Zenei magaslatokon
Fotó: Budapesti Nyári Fesztivál

 

Ha a második világháborús bombázások miatt 1944-től az újrakezdésig, 1949-ig, aztán a kissé leromlott, elfáradt játszóhely 1963–64-es pihentetésének, jövője átgondolásának idejére, majd 1982–83-ban, a nagy rekonstrukció kényszerszünetében le is álltak a nyári előadások, tény: a Margitszigeti Szabadtéri Színpad nyolcvanéves lett. Látványos, nagyszabású operák, zenés és prózai produkciók, balettek és „folkestek” helyszíne 1938 óta a Budapest centrumába, a város legnagyobb parkjába, a szecessziós víztorony tövébe telepített – kezdetben háromezer-ötszáz, jelenleg kétezer-nyolcszáz nézőt befogadó – csillagtetős intézmény.
Az elmúlt évtizedek alatt igencsak tekintélyesre nőtt az itteni klasszikus zenei, operai repertoár. A játékok kitűzött és elvárt nemzetközi színvonala olykor ugyan megingott, a kínálat időnként átmeneti nehézségek miatt gyérült és szürkült, a nyolc évtized mérlegét megvonva összességében mégiscsak túlmutat a szokásos nyári „arénafesztiválok” populáris jellegén. Verdi és
Puccini operái, Bizet Carmenje, Mascagni Parasztbecsülete és Leoncavallo Bajazzókja persze kötelező darabok a szabadban, de szerzőként már képviseltette magát Gounod, Wagner, Erkel, Mozart, Bellini, Boito, Gershwin, Muszorgszkij és Goldmark is.
Richard Strauss életműve, így az idén műsorra tűzött Salome sem illeszthető a felhőtlen kikapcsolódást nyújtó, könnyebb alkotások sorába. A formabontásra kész zenei titánból higgadt késő romantikussá szelídült német mestertől ráadásul nem is ez az első darab a Margitszigeten: Puccini Angelica nővér című egyfelvonásosával párba állítva, 1940-ben már megszólalt itt Strauss késői – a görög mitológiából merítő, költői szépségű – Daphnéja. Ezúttal a zabolátlan, vad ifjú zeneszerző 1904–1905-ben írt provokatív „szecessziós” remeke kerül színre, amelyet Oscar Wilde túlburjánzó, színeket-hasonlatokat torlasztó szövegére komponált. Wilde újszövetségi ihletésű, de fantáziálásaiból építkező, fülledt hangulatú lélektani drámája Strauss láttató erejű zenéjével, nyugtalanító atmoszférájával több mint hatásos. Izgalmas, sokkolóan az. Aki egyszer látta-hallotta a Salomét, biztosan nem fogja elfelejteni.
Az előzetes tervek szerint ide szánták Anger Ferenc magyar–jordán koprodukcióban születő rendezésének bemutatóját, amelynek díszlete a bibliai történet eredeti evangéliumi helyszínét, a Vörös Győző által feltárt és jelenleg is kutatott szentföldi citadella, a Machaerus várkastély oszlopos udvarának rekonstruált mását jelenítette volna meg. Ezzel azonban még várni kell. Jóllehet a kultúrtörténeti szenzáció elmarad, cserébe viszont Kocsár Balázs vezényletével a Margitszigeten búcsúztatják Szikora János nagy sikerű 1989-es klasszikus – ez alkalomra felfrissített – operaházi rendezését.
A minden tekintetben embert (énekest/színészt) próbáló – a Hétfátyoltánc kihívása miatt még kivételesen jó színpadi mozgást is igénylő – „közel-keleti” címszerepet ez alkalommal a pályafutása elején álló török szoprán, Sera Goesch alakítja. A szigetre visszatérő Komlósi Ildikó korábban a New York-i Metropolitanben próbálhatta ki magát Heródiásként, amelynek eredményéről DVD is tanúskodik. Heródes tetrarcha korunk egyik legjobb karakter-tenorja, Gerhard Siegel lesz, Jochanaan (azaz Keresztelő János) pedig a világkarrierjét egyengető Szemerédy Károly.
A szabadtéri színpad műsorának és történetének mindig is részei voltak a nyáresti hangversenyek és gálák.
Az 1943-as szezon ünnepi megnyitóját Kodály Zoltán és Sergio Failoni vezényelte, 1950-ben a Margitszigeten került sor a Budapestről távozó Otto Klemperer búcsúkoncertjére, az Oscar-díjas Rózsa Miklós 1974-ben saját filmzenéit dirigálta, húsz évvel később Zubin Mehta lépett fel az ősfák lombíve alatt az Izraeli Filharmonikus Zenekarral…
Korunk teherbíró repertoár-dirigense, a Metropolitan és a Wiener Staats­oper „állandója”, Marco Armiliato 1997-ben, a három szoprán (Cassello, Esperian, Lawrence) estjén tette le a névjegyét nálunk.
A szigeti produkciókat irányító jeles karmesterek nevei között feltűnt Ferencsik János, Lamberto Gardelli, Kobayashi Ken-Ichiro és Kocsis Zoltán, akitől Hamar Zsolt vette át az évadnyitós stafétát a Nemzeti Filharmonikusok élén. De volt itt már gálája José Curának (2003), zengzetesen beharangozott, feltörekvő új „három tenornak” és más ifjú „világsztároknak” is. És valóban akadtak igazi meglepetések. Az idei húzónév az uruguayi basszbariton, Erwin Schrott, aki július 15-i estjén az operától a tangóig kalandozik majd – a nyár folyamán a Veronai Arénában Carment és Turandotot dirigáló – Francesco Ivan Ciampa vezényletével.
F. Scott Fitzgerald emblematikus „amerikai álom”-regénye, A nagy Gatsby Konstantin Meladze zenéjével és Dwight Rhoden koreográfiájával táncszínházi formában, a szentpétervári Mariinszkij Balett sztárszólistáinak főszereplésével elevenedik meg július 6-án és 7-én. A tavalyi sikert követően július 28-án visszatér a Béjart Ballet Lausanne; a társulat ezúttal A varázsfuvola adaptációját hozza Budapestre.
Augusztus 3-án és 5-én Verdi Rigolettójának címszerepét Giuseppe Alto­mare énekli a Margitszigeten. Az olasz drámai bariton tavaly Puccini Triptichonjában a komikus dantei karakter, Gianni Schicchi bőrébe bújva mutatkozott be az Erkel Színházban. Altomare legfőbb terepe azonban a bel canto világa, s különösen Verdi tépelődő, tragikus sorsú figurái állnak közel hozzá. Szélesebb körű ismertségre a horrorfilmes Dario Argento által rendezett, DVD-n is megjelentetett 2013-as novarai Macbethtel tett szert. Mantuai hercegként a kiváló mexikói lirico/spinto tenor, Arturo Chacón-Cruz lép föl, akit 2007-ben a Bartók+… Miskolci Nemzetközi Operafesztivál akkori ügyvezetője, Bátor Tamás hívott meg először Magyarországra, aztán 2015-ben, az Operaházban énekelt megrázó Werther-premiert.
A Müpában nemrég értek véget a Budapesti Wagner-napok.
A bolygó hollandi, a Trisztán és Izolda és a Tannhäuser minden tekintetben fesztiváli, világszinten magasan jegyzett előadásait követően kezdődik a jubileumi szezon a szigeti szabadtéren. Jó lehetőség a zenei elvonási tünetek orvoslására. Így nyáridőben sem kell nélkülöznünk az örökre velünk maradó, s nem is oly nehéz magas kultúrát.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..