A hét szentje

Észak-Afrika a III. század folyamán a kegyetlen üldöztetések ellenére a kereszténység jelentős központjává fejlődött. Maximilián, egy thebesztei római veterán huszonegy éves fia már csak hallomásból ismerte a korábbi üldözéseket, hiszen Valerianus császár (253–260) rettegett uralma óta három évtized telt el.
Diocletianus császár (284–305) úgy hitte, hogy a birodalom gyökeres megreformálására hivatott, és folytatta a hadsereg Septimius Severus (193–211) idején megkezdett fejlesztését. Elsősorban a római veteránok fiait kötelezte katonáskodásra. Maximilián is megkapta a behívót. Noha köztiszteletben álló római veterán fia volt, megtagadta az engedelmességet a császári parancsnak. Úgy vélte, hogy neki mint kereszténynek nem szabad a császári hadseregben szolgálnia, és nem teheti le a katonák szolgálati esküjét. A katonák felesketése akkoriban ugyanis az istenként tisztelt császár vagy szobra előtt vallási cselekménynek számított, mint valamely istennek szóló eskü. Ezzel az esküvel együtt megtörtént a katonák megjelölése is: az újoncnak a nyakába akasztottak egy ólompecsétet, amelyen a császár neve szerepelt. Ez és a bejegyzés a csapattörzskönyvbe, valamint a hűségeskü szent beavatási cselekménynek számított: ­sacramentum militiae, „katonai szentség, beavatás” volt. Maximilián ezt elutasította.
„Nem szabad a katonaságnál szolgálnom, mert keresztény vagyok. Üttesd le a fejemet, akkor sem szolgálok a világnak, csak Istenemnek teljesítek hadi szolgálatot. Nem szabad a nyakamon hordanom az ólomjelet. Meg vagyok már ugyanis jelölve Uramnak, Jézus Krisztusnak, az élő Isten Fiának üdvözítő jelével. Te nem ismered őt. Szenvedett az üdvösségünkért, Isten kiszolgáltatta a bűneinkért. Neki szolgálunk mi, keresztények valamennyien, őt követjük mint legfőbb had­vezérünket, mint az élet fejedelmét és üdvösségünk szerzőjét. Ha elhagyom ezt a világot, csak akkor kezdek el igazán élni Krisztussal, az én Urammal” – mondta kihallgatásán Maximilián. A prokonzul így reagált: „Mivel istentelenségedben megtagadtad a csapatszolgálatot, olyan ítéletet kapsz, amilyet megérdemelsz.” Majd felolvasta: „Ki kell végezni, mert istentelen érzületében elutasította katonai beavatását.” Maximilián így válaszolt: „Hála Istennek!” A kivégzésre vivő úton pedig ezt mondta: ,,Kedves testvéreim, minden erőtökkel és sóvárgó vágyakozással törekedjetek arra, hogy meglássátok az Urat, és elnyerjétek tőle a koszorút!”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..