A hét szentje

Jómódú katolikus családba született, édesapja orvos volt, ugyanakkor a művészetek nagy kedvelője. Édesanyja keresztény szellemben nevelte a gyerekeket. Bartolo eleven, öntudatos és intelligens fiú volt. Tízéves volt, amikor édesanyja meghalt, és ezután lassan eltávolodott a hittől.
Magántanárnál tanult, majd a Nápolyi Egyetem jogi karára járt. Antiklerikális tüntetéseken és spiritiszta szeánszokon vettek részt. Bartolo idővel elkötelezte magát egy sátánista szekta mellett. Egyházellenes tevékenységgel gyakorolta sátánista papságát, és sokakra volt hatással. A szertartások komoly pszichés megterhelést is jelentettek. Bartolo végül fizikailag és lelkileg is megbetegedett. Ráadásul egy nézeteit valló barátja, aki súlyos depresszióba esett, öngyilkos lett, ami nagyon megviselte.
Bartolo meghasonlott, és egy rémálmokkal telt éjszaka után végül segítséget kért. Elment családja régi barátjához, Vincenzo Pepe professzorhoz, aki bemutatta őt egy jól képzett domonkos szerzetesnek, Alberto Radentének. A pap vállalta, hogy katekézist tart neki. Bartolo újra felfedezte az imádság erejét. Sok tanulás, illetve bűnbánat után ismét magához vehette a szentségeket. 1871. március 25-én belépett a Domonkos-har­mad­rendbe. A mindennapi kedves imája után a Rózsafüzér testvér nevet kap­ta. Egyéni tisztasági fogadalmat tett, és csatlakozott egy jámbor közösséghez, akik a szegényekkel és betegekkel foglalkoztak.
Mindeközben jogi praxisát is folytatta. Megbízást kapott Pom­peji völgyébe. Megdöbbent az ott élő egyszerű emberek elhagyatottságán, tanulatlanságán, hitetlenségén, babonásságán és szegénységén.
Két célja volt, hogy támogatást nyújtson a szegényeknek, és megújítsa a hitéletet. 1873-ban megrendezte az első
ró­zsafüzér-ünnepet. 1875-ben plé­bániai missziót szervezett. Megfestette a Rózsafüzér Királynőjének képét, és odaajándékozta a városnak. Egy nyilvános rózsafüzér-ájtatosság alkalmával csodás gyógyulás történt. Új templom is épült, körülötte pedig egy új Pompeji. Szociális lakások és munkásszállók épültek, kórház, árvaház nyílt, bevezették a távírót, és még egy geodinamikai állomást is építettek, amely a Vezúv tevékenységét figyelte. Iskolát nyitottak a szegény lányok, illetve fiúk, valamint a börtönbüntetésre ítéltek gyermekei számára, ami abban az időben egészen különleges volt, mert a bűnözők gyermekeit kizárták az oktatásból. Bar­to­lo könyvet írt a rózsafüzérről, kilencedet, illetve imakönyvet szerkesztett, és kiadott egy katolikus folyóiratot is.
Nyolcvanöt éves koráig dolgozott, mindig ajánlva és terjesztve a rózsafüzért, bárhova is ment.

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .