A hegyen

Hazánkban a rendszerváltozáskor létrejött az igény az addig jórészt föld alatt működő katolikus lelkiségi és közösségi mozgalmak, valamint a bontakozó egyházközségi közösségek és az újrainduló Magyar Cserkészszövetség katolikus cserkészei koordinálására. A Szürkebarátok – a hívő fiatal értelmiségiek baráti köre – Puchard Zoltán vezetésével vállalták, hogy létrehozzák a magyar értékes másságok egységét, a Hálót. Célul tűzték ki: utat és hidat építeni egymás felé. Budapesten kezdték koordináló tevékenységüket. A vidéki városok után a határ menti kapcsolatok révén működésük az egész Kárpát-medencére kiterjedt. A Háló koordinált szeretetközösségekben segíti megélni a hitet, ápolni az azonos értékrendet valló magyarok politikamentes baráti kapcsolatait. Ezt szolgálják az év folyamán rendezett találkozók, lelkigyakorlatok és egyéb színes programok, amelyek koronája a nyári tábor.
Az idei nagytábor meghívója „Emelkedjünk felül!” jelmondattal szorgalmazta a kikapcsolódást a napi hajszából. Szélesre tárni a horizontot, látni és mélyet lélegezni! Hinni, és aztán, amíg tart a szusz, tenni! – hirdették a szervezők.

Az erdő tisztásán tartott tábornyitó ünnepségen – a Hálótáborok tizedik születésnapján – Szeibert András a vezetőség nevében köszöntötte a résztvevőket. Ennek során idézett Wass Albert Látható az Isten című verséből: „…fűben, virágban, dalban, fában, …mosolyban, könnyben… nincs oly magasság, nincs oly mélység, …mikor ne lenne látható az Isten.” A táborban változatos hitéleti és kulturális programok során, a kiscsoportokban egymást megismerve és szeretve vált „láthatóvá” az Isten. E gondolat életre keltését határozták el a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, partiumi, délvidéki és anyaországi résztvevők a törvény, a konfliktus, a zarándoklat, az érték, az áldozat és az elengedés napján. Mindezek átélését a Kárpát-medencei magyar lelkipásztorok koncelebrálásával nyitó szentmisét tartó Ternyák Csaba egri érsek, valamint a következő napokban Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi és Kocsis Fülöp hajdúdorogi püspök, Székely János esztergom-budapesti segédpüspök, Sebestyén Ottó erdélyi jezsuita, Thorday Attila teológiai tanár elmélkedései, illetve Szentesi Csaba parókus és Rébay Lajos értékes előadásai mélyítették el. A sokoldalú sportlehetőségek, az esti vízilabda-bajnokság, vetélkedő, koncert, színház, opera, néptánc és vidám hangulatú buli változatos programja tette színessé a rendszeres közös ima, lelki elmélyülés, bűnbánat, szentmise és az Istennel való napi találkozás élményét. A Háló jóvoltából „a hegyen” összejöttek életre szóló felismerése volt, felülről nézve miként törpülnek el az óriásinak vélt egyéni gondok, hiszen valamennyien – evangelizációs küldetéssel – Isten kezében élünk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..