A gyűrűk különféle „évjáratú” bíborosokat jelölnek
Fotó: Merényi Zita

 

Bár közismert az elnevezés, mégis, hadd kérdezzem meg éppen egy bíborostól: Ki is a bíboros? Mi a feladata egyénileg és közösségileg?

– Történetileg a kardinálisok a római egyház klérusának a tagjai voltak, közülük is azok, akik egy bizonyos tisztséget töltöttek be. Innen ered a bíborosok három rendjének, a püspöki, a presbiteri és a diakónus bíborosnak az elnevezése. A középkortól kezdve a pápaválasztásban formailag is az ő szerepük a döntő, mert ők alkotják a pápaválasztó testületet. Azonban egyébként is a segítségére vannak a pápának, mégpedig egyénileg és testületileg egy-
aránt.
Jelenleg az egyházjog szerint testületileg többféle módon teszik ezt. Vannak különböző konzisztóriumok, így vannak rendes, ünnepélyes konzisztóriumok. Van csak a Római Kúriában dolgozó és a Rómában élő bíborosokat egybegyűjtő konzisztórium, például akkor, amikor a pápa a szentté avatásokról szóló döntését hirdeti ki. Ezenkívül vannak olyan konzisztóriumok, melyeken új bíborosokat kreálnak, ilyenre kerül sor a mai napon is. Ezekben az esetekben a bíborosok olykor már előtte összegyűlnek, ha a Szentszék úgy kívánja, és akkor egy napig tanácskoznak. Ez korábban szinte automatikusan szokás volt, most az utóbbi években kevésbé fordul elő. De olyan is lehet, hogy a pápa külön is megkérdezi adott témában a bíborosokat mint testületet. Egyébként pedig egyénileg is segítik a Szentatya munkáját, különösen azáltal, hogy az Apostoli Szentszék központi hatóságainak élén többnyire bíborosok állnak, így ez egy külön útja annak, hogy a bíborosok szolgálatokat teljesítsenek.

Ha egy bíboros szeretné megkeresni a Szentatyát, hogy külön beszéljen vele, akkor adott számára ez a lehetőség?

– Magánkihallgatást kell kérnie, de általában egy bíboros ezt könnyebben meg szokta kapni, mint más.

A bíborosi kollégiumnak mi a kánonjogi lehetősége? A tanácsadáson túl van-e más szerepe?

– A pápaválasztás elsősorban. A többi az tanácskozási funkció, tehát a konzisztóriumoknak, ha nem liturgikus keretben zajló eseményről van szó, akkor lehet témája az, hogy megvitassák a pápa által megjelölt kérdéseket, vagy éppen a pápai szék megüresedése esetén, mielőtt még a konklávé megkezdődik, az Egyház helyzetéről tanácskozzanak.

A Szentatya bíborosokat avat, kreál. Ez egy erős szó, azt jelenti, hogy „teremt”, még sincs szentmise. Mi a sajátos oka annak, hogy a bíboroskreálás nem szentmise keretében történik?

– Már II. János Pál pápa idején is így volt, ahogyan ma is szokásos, leg­alábbis a nagy vonalaiban. Mert maga a kreálás a címtemplom titulusának az átadása tulajdonképpen. Egy dokumentumot kap ilyenkor az új bíboros és az úgynevezett bíbo­roskalapot. Ma már bíborosi kalap nincs, helyette a bíborszínű birétum átadása történik, jelképesen ezáltal válik bíborossá a jelölt. Ugyanakkor a korábbi évtizedekben, még II. János Pál alatt is az volt a szokás, hogy a gyűrűt nem ez alkalommal adta át a pápa, hanem másnap egy mise keretében. Most azonban, a legutóbbi alkalmakon azt figyeltem meg, hogy mindjárt a kreálási ünnepség során megkapják a gyűrűket is a bíborosok a pápától. Ez a gyűrű a pápa ajándéka, és néhány évenként változik a formája. A bíborosi gyűrűről tehát szinte úgy, ahogy az autók rendszámáról, látni lehet, hogy milyen „évjáratú” valakinek a kinevezése.

A bíboros köteles ezt a gyűrűt hordani?

– Nem köteles mindig ezt a gyűrűt hordani, azonban általában szokás, mert ez egy megtiszteltetés, egy rangjelzés, így a legtöbben azért ezt hordják. (Itt Erdő Péter bíboros az ujján lévő gyűrűre mutat, melyet akkor kapott, amikor II. János Pál pápa a 2003. október 21-i konzisztóriumon bíborossá kreálta őt.)

Van-e valamiféle változás, módosítás a pápák részéről a bíborosi kinevezés és főként a szolgálatuk kapcsán?

– Nagy jogszabályi módosítás az utóbbi években nem történt. Abban a tekintetben, hogy a kinevezés milyen személyiségeket vagy milyen egyházmegyéket vesz tekintetbe, megfigyelhető egyfajta alakulás. Itt elsősorban arra gondolok, hogy korábban majdnem automatikus volt, hogy a legnagyobb egyházmegyék vagy a történelmileg bíborosi széknek számító egyházmegyék főpásztorait kinevezésüket követően, vagy rögtön az első konzisztóriumon vagy néhány konzisztórium után bíborossá is kijelölték. Jelenleg ez nem ilyen automatikusan zajlik, vannak nagy- városok, mint például Milánó vagy Párizs, ahol az érsek még nem kapta meg a bíborosi kinevezését, pedig már egy-két konzisztóriumra sor került azóta. És vannak olyan egészen kis egyházmegyék is, Afrikában, a Távol-Keleten, az óceániai térségben, amelyek főpásztora bíboros lett. Van ennek egy nagyon érdekes, majdnem – mondhatni – előremutató üzenete, mert így a világnak olyan tájairól is megjelennek főpapok a bíborosi testületben, amely régiók hangja nemigen hallatszik el egyébként Rómáig vagy Európáig. Ugyanakkor a hívőközösségek létszáma sem mellékes dolog, úgyhogy a legnagyobb egyházmegyék vezetői általában azért is bíborosok, mert sok hívő tapasztalatát és az ott működő egyház értékeit megosztják a világegyházzal.

Forrás: Vatikáni Rádió

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..