Életfordulók, életdöntések Jézussal
Fotó: Merényi Zita

 

A Te Deum zenekar indította a találkozót, amelyre a zord idő ellenére sokan elzarándokoltak. Még a határon túlról is jöttek, többek között a Felvidékről egy nagyobb csoport fiatal. A Gyerekmaroson minden eddigi rekordot megdöntve több mint hétszázan vettek részt. „Élet van tebenned, erő van tebenned, remény van tebenned…” Rock­os, dinamikus kezdés hevítette a hangulatot az esős időben.
Dobszay Benedek ferences tartományfőnök a főelőadás felvezetőjében elmondta, nagymarosi találkozón legutóbb tizenegy évvel ezelőtt esett az eső, ami azonban nem tántorít el minket, hiszen a Jóisten most is tartogat számunkra ajándékokat, amelyeket nekünk akar adni. Ez az üzenet többek közt azokat a – nagy számban jelen lévő – fiatalokat is megnyugtathatta, akik első alkalommal vettek részt a találkozón. Dobszay Benedek felhívta a figyelmet a nagymarosi találkozók témáinak ívére, amely a jövő évi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus felé tart.
Legutóbb a gyógyulás szentségeiről, a bűnbánatról, a bűnbocsánatról, megtörtségünkről, sérüléseinkről esett szó. Az Egyház elkíséri az életünket a maga teljességében. Ezúttal azokról a szentségekről gondolkodunk, amelyek az életfordulókhoz, az életdöntésekhez kapcsolódnak – folytatta a ferences tartományfőnök.
A délelőtti főelőadás arról szólt, ami megalapozza ezeket a döntéseket: a Jézus melletti radikális elkötelezettségről. A házasságról, a papságról, a szerzetesi hivatásról a napközbeni fakultációkon esett szó.
„Nem tudjátok, hogy a pályán küzdők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!” (1Kor 9,24b) – Szent Pál apostol szavai adták az idei őszi Nagymarosi Ifjúsági Találkozó mottóját. A főelőadást Nyuli Gábor és felesége, Tobisch Bori, a harminc évvel ezelőtt Angliában alapított Cor et Lumen Christi közösség magyarországi csoportjának vezetői tartották.
A háromgyerekes, huszonhárom éve házasságban élő mérnök-orvos házaspár a Jézussal való személyes kapcsolat, az ima és az elköteleződés fontosságát hangsúlyozta. – Az Isten mellett elkötelezett élet az alapja az örömben, a Szentlélek erejében meghozott döntésnek – mutatott rá Nyuli Gábor. – Mindannyian szeretnénk valami maradandót hagyni magunk után – folytatta Tobisch Bori, aki arról beszélt, hogy egy hospice-ban dolgozó szerzetes nővér könyvének tanúsága szerint a haldokló emberek közül a legtöbben azt bánják, hogy nem merték rátenni az életüket arra a vízióra, amit fiatalon elgondoltak, hanem inkább a másoknak való megfelelni vágyás vezette őket.
Az előadó Jákob és Ézsau ószövetségi példáján keresztül érzékeltette, megvan a veszélye annak, hogy Ézsauhoz hasonlóan mi is „eladjuk egy tál lencséért az elsőszülöttségi jogunkat”, azaz a mi esetünkben a fogadott fiúság lelkét, amelyet Istentől kapunk. Varga László kaposvári püspököt idézte Tobisch Bori, aki szerint mi, keresztények „aranyhegyen üldögélő koldusok vagyunk”. Ez az aranyhegy nem másból áll, mint Isten ígéreteiből, amelyek azóta a mieink, amióta Jézus Krisztus meghalt értünk a kereszten, és visszaszerezte nekünk a bejárást az Atyához, akit többek között a tékozló fiú evangéliumi történetéből ismerhetünk meg, amikor azt mondja az idősebb fiúnak: „mindenem a tiéd”. Kérdés, hogy vajon élünk-e az Isten által nekünk adott javakkal. Tobisch Bori hasonlatként mozambiki misszionáriusok (Heidi Baker és férje) tapasztalatáról számolt be, akik utcagyerekeket fogadnak be az afrikai országban. Honnan tudják, hogy a kicsik már lélekben is megértették: fogadott gyermekké váltak? Onnan, hogy otthonosan kezdenek mozogni a házban, és ki merik nyitni a teli hűtőt, ha éhesek.
A mi „hűtőnkben” Isten ígéretei vannak, amelyek minden körülmények között megvalósulnak, mert ő hűséges – vette át a szót Nyuli Gábor. – Cserébe azt kéri, hogy szeressük őt mint urunkat, embertársainkat pedig úgy, mint önmagunkat. Az Újszövetségben azt olvassuk: ha Isten országát keressük, mindent megkapunk, amire szükségünk van, legyen szó a hivatásról, a munkáról vagy éppen a nekünk megfelelő házastársról. Számos igeszakasz szól Isten ígéreteiről és arról, hogy „bármit kérhetünk” tőle Jézus nevében, ő megadja. A „Jézus nevében” kifejezés azt jelenti, Jézus személyébe belehelyezkedve – fejtette ki az előadó, majd hozzátette: őt pedig a személyes imádságban, a Szentírás által és az Egyház tanítása által ismerhetjük meg.
Nyuli Gábor arról is beszélt, hogy az evangéliumi ígéretek nem csupán a „szent” vagy az „erős akaratú” emberekre vonatkoznak, hanem mindazokra, akik hisznek. Isten nem az alkalmasakat hívja el, hanem az elhívottakat teszi alkalmassá – mondta. Csodák pedig nem csupán Jézus idejében történtek, hanem napjainkban is. Tobisch Bori több kortárs tanúságtételt is felolvasott, amelyek azt példázták, hogy a hittel teli, buzgó imádságot meghallgatja az Úr, és ez lehet még­oly kicsinynek látszó dologért szóló fohász is. Az ima által került elő például – egy szentmise közben érkezett égi üzenet segítségével – az elveszett játék maci, egy kisgyermek kedvenc alvóállata, amelyet már napok óta kerestek a szülők. De számos eset szól arról is, hogy szegény családok az imára támaszkodnak nehéz helyzetükben, és a segítség valamilyen módon meg is érkezik.
Az Isten iránti elkötelezettség útján fontos, hogy megtapasztaljuk az Úr végtelen szeretetét, amire azután válaszolhatunk. Rá kell bíznunk magunkat, minden félelmünkkel és kétségünkkel együtt neki kell átadnunk az életünk kormányzását, mert ő jobban tudja, mire van szükségünk. És nem utolsósorban a barátaivá kell válnunk. A barát pedig az, akire számíthatunk, és aki számíthat ránk minden pillanatban. Ezen az úton járva juthatunk el a felelős életdöntésig – mondta Nyuli Gábor.
Tobisch Bori a kísértésekről is beszélt. Arról, hogy azt gondolhatjuk, mindaz, amiről eddig szó volt, nem is igaz, vagy azt, hogy nem vagyunk méltók Isten ígéreteire, ajándékaira, mert úgy látjuk, nullák, sőt sokszorosan nullák vagyunk. – Pedig Isten a nullák elé rakja az ő „egyesét”, és akkor minden megváltozik, az ellenkezőjébe csap át – hangsúlyozta az előadó. – Nem szabad félnünk, az Istentől rendelt célunk elérése érdekében a lemondásra is szükségünk van, mint a Forma–1-es versenyzőknek, akik a szűk (mert biztonságos és célszerű) vezetőfülkében ülve hajtanak a győzelemért, nem pedig kényelembe helyezkedve. Isten minden embernek tervezett egy „Forma–1-es autót”, legyen az házasság vagy papi-szerzetesi hivatás, amellyel célba érünk, de ehhez bizonyos dolgokról le kell mondanunk. Nyuli Gábor Avilai Szent Teréznek egy – a novíciusokhoz írt leveléből származó – gondolatával adott útmutatást az elkötelezett élet megvalósításához. „Ne szállítsuk le vágyaink színvonalát.” Ilyen leszállított vágyak terepe például a szel­fikészítés utáni lájkverseny – mondta az előadó. – A hívő életben is létezik „alacsonyabb szint”, ezt jelzi a vallásos életét a vasárnapi misére járással „kipipáló” ember megelégedettsége. Ezzel szem­ben Jézus azt mondja: szeressétek egymást úgy, ahogy én szerettelek benneteket, legyetek szentek!
Élő hitre hívott meg bennünket Isten, és ennek fontos eleme az állhatatosság, mert a Biblia szerint ezzel mentjük meg a lelkünket – szögezte le Nyuli Gábor. Az előadás végén arról is beszélt, hogy ha nem látjuk teljesedni Isten ígéretét az életünkben, úrrá lehet rajtunk a szkepszis, mondván „hiszem, ha látom”. Pedig az ígéretek esetében a következő igazolódik be: azt fogom megtapasztalni és meglátni, amit hiszek. Tehát, a személyes hit, a Jézussal való kapcsolat tart meg a mindennapokban.
Az előadás után Nyuli Gábor kérésére a színpad elé gyülekeztek mindazok, akik nyilvánosan is készek voltak elköteleződni vagy elköteleződésüket megújítani Jézus mellett, és az előadóval együtt rövid imában kérték ehhez az Úr segítségét, erejét. A főelőadás után szentségimádás következett, majd idén is számos fakultáció és lelkiségi műhely várta az érdeklődőket többek között a kívül-belül felújított nagymarosi Szent Kereszt felmagasztalása-plébániatemplomban, amelyet szeptember 29-én templombúcsú keretében áldott meg Marton Zsolt váci megyéspüspök. A délutáni szentmisén több püspök is koncelebrált: Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, aki ezüstmiséjét ünnepelte, Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspök, Marton Zsolt váci megyéspüspök, valamint a szentmise főcelebránsa, Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök, a jövőre rendezendő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus püspök referense.
Marton Zsolt a szertartás elején megköszönte, hogy a nagymarosi szervezők tizenkét évvel ezelőtt meghívták őt a közösségükbe. Évek óta az ő feladata, hogy köszöntse a találkozóra érkezett vendégeket. Idén ősszel pedig már a püspöki kollégium tagjaként, házigazdaként tehette ezt.
A felerősödő esőzésre utalva Mohos Gábor a szentmise homíliájában arról beszélt, hogy ennek az égi áldásnak talán nem mindenki örül, de „gondoljunk arra, hogy a lelkünkben Isten áldása árad ránk”. – Nem mindig könnyű Isten útján járni, hűségesnek lenni – folytatta. – Nem véletlen a mostani találkozó mottójában olvasható utalás a sportolókra, akik a kitűzött cél elérése érdekében rengeteget edzenek, és képesek sok mindenről lemondani. A hitéletben is így vagyunk ezzel. De Isten sokkal többet ígér az aranyéremnél vagy az első helynél. Ha az ő útján járunk, örök életet kapunk, és itt a földön az Úr békéjét, örömét. Ehhez hitre van szükségünk – tette hozzá a szónok.
Nem könnyű hinni. Az apostolok ezt kérik Jézustól: „növeld bennünk a hitet”, mert még nem tudnak eléggé bízni benne. Az Úr pedig a mustármag hasonlatával válaszol kérésükre: csodálatos távlata van annak, aki hisz, nagy ajándékot készít számára Isten, nagyobbat, mint amit elképzelhetne. Ez az ajándék pedig Isten szeretete, gondoskodása az életünkben – mondta Mohos Gábor.
Tagadhatatlan, hogy létezik az elköteleződéstől való félelem. Pontosabban az attól való félelem, hogy sok mindent nem tehetek majd meg, hogy nem leszek szabad. Pedig Jézus azt mondja: „Azt akarom, hogy az én örömöm legyen bennetek” – emlékeztetett a szónok, majd leszögezte, az elköteleződés jó és szép. Ha Krisztushoz kapcsolódunk, mint szőlővessző a szőlőtőhöz, akkor életet kapunk, és termést is hozunk. Ha Isten hívását elfogadom, belőle táplálkozik az életem.
Mohos Gábor arról is beszélt: a keresztény hit, a keresztény élet kezdete az, hogy Isten már elköteleződött irántunk. Ember lett, vállalva az emberlét fájdalmát is, azért, hogy velünk legyen. Végigjárta az emberélet útját, ismeri azt. Ezért rábízhatom magam, ő tudja, mitől lesz igazán boldog az életem. A püspök a papi hivatás melletti döntése idejére emlékezve elmondta: „Sok kérdés merült fel bennem, de azt biztosan tudtam, hogy Jézus jót akar nekem. Úgy gondolom, amikor Isten meghív, a helyemre kerülök: tulajdonképpen a boldogság útjára hív. Arra a boldogságra, amely szívünk legmélyebb vágya, olyan vágy, amit már meg sem merünk fogalmazni.”
Mohos Gábor a beszéde végén kérte a mindenható Istent, hogy minden jelenlévőt segítsen ezen az úton.
A szentmisén a későbbiekben már kibújt a nap a felhők mögül, és felragyogott a szivárvány, ami a Bibliában a szövetség jele. A szertartás végén Palánki Ferenc püspök adott áldást, akit ezüstmiséje alkalmából köszöntöttek. A nagymarosi találkozón a nap folyamán a fiatalok különböző fakultációkon, imaműhelyeken vehettek részt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..