A globális piac globális ellenőrzése

A pápa harmadik enciklikáját négy előadó mutatta be: Renato Martino bíboros, a Justitia et Pax Pápai Tanács elnöke, Paul Joseph Cordes bíboros, a Cor Unum Pápai Tanács elnöke, Giampaolo Crepaldi püspök, a Justitia et Pax Pápai Tanács titkára és Stefano Zamagni, a bolognai egyetem politikai közgazdaságtan professzora. Újabb aktualitást adott a dokumentumnak az éppen Olaszországban tartott G8-csúcstalálkozó is, melynek így szinte az előestéjén jelent meg az enciklika. XVI. Benedek – negyvenkét évvel VI. Pál pápa Populorum progressio című, 1967-es enciklikájához kapcsolódva – a jelenkor társadalmát érintő legalapvetőbb szociális kérdéseket vizsgálja „az igazságban való szeretet fényében”.
A mintegy százoldalas enciklika hat fejezetből áll, amelyekben a pápa a szegénység, az éhezés és az erőszak elleni küzdelem, valamint a béke és a leszerelés szükségességéről, a környezetvédelem és éghajlatváltozás égető kérdéseiről, a teremtés iránti felelősségünkről, továbbá az emberi élet védelméről értekezik.

A Szentatya enciklikájával az egyház az emberiség tartós fejlődését kívánja előmozdítani, amely kizárólag az emberi méltóság és minden ember jogos igényének tiszteletben tartásával valósulhat meg. Az enciklikát hét nyelven – olaszul, németül, angolul, franciául, lengyelül, portugálul és spanyolul adták ki. Magyar fordítása várhatóan a nyár végére készül el. Miért vált szükségessé egy új pápai szociális enciklika megírása, tizennyolc évvel II. János Pál pápa utolsó szociális körlevele, a Centesimus annus után? – tette fel a kérdést Renato Martino bíboros a sajtókonferencián. A szociális enciklika valójában az evangélium jegyében fogant reflexió azokra az új problémákra, melyekre az egész emberiségnek válaszolnia kell. Az utóbbi idők változásai meglepetésszerű gyorsasággal következtek be, és ebben a megváltozott, új helyzetben fogalmazta meg a pápa az egyház jelenleg is érvényes szociális tanításának figyelembevételével a választ napjaink kihívásaira. Reméljük, hogy a politikai vezetők megértik a pápa tanítását. A gazdaság három eleme: a piac, a kormányok és a civil társadalom. A piac nem működhet ellenőrzés nélkül – mint a mostani válság is mutatja. Ki ellenőrzi? A kormányok. Ezért kell a kormányoknak világosan ismerniük a szabályokat.

A globális piac sem maradhat ellenőrzés nélkül, globális ellenőrzés nélkül. Giampaolo Crepaldi püspök az enciklikát bemutató és értékelő felszólalásában annak szintetikus (összefoglaló) jellegét hangsúlyozta. Benedek pápa enciklikája nem pragmatikus, nem konkrét válaszokat akar adni a világ sokrétű szociális problémáira, hanem mélyebbre megy, és elvileg tisztázza az egyház álláspontját. A pápa maga írja a körlevelében: „Az egyháznak nincsenek felajánlható technikai megoldásai, és egyáltalán nem tart igényt arra, hogy beleavatkozzék az államok politikájába. Feladata viszont az igazság hirdetésében áll, melyet minden időben be kell töltenie – az ember méltósága és hivatása érdekében, az egész emberiség javára.” Paul Joseph Cordes bíboros a körlevelet bemutató szavaiban annak szociális tanítását értelmezte. Az egyháznak nem feladata, hogy megteremtse az igazságos társadalmat. A Krisztus által alapított egyház ugyanis a népek üdvösségének a szentsége. Szociális tanítása nem jelent egyfajta „harmadik utat”, ez nem olyan politikai program, melynek megvalósításával el lehetne jutni egy tökéletes társadalom kiépítéséhez. Az egyház szociális tanítása az evangélium hirdetésének része. A korábbi pápai szociális megnyilatkozások inkább az igazságosság előmozdítására helyezték a hangsúlyt, most ellenben az enciklika tág értelemben véve a pasztorális tevékenység felé fordul, amennyiben a Krisztus halálát és feltámadását századokon át hirdető egyház aktualizálja igehirdetését az élet szociális oldalára is. Teológiai megközelítését adja az élet problémáinak, mégpedig az Istennek Fiában feltárt szeretetéből kiindulva. Ez az ajándékba kapott, kinyilatkoztatott szeretet az egyház szociális tanításának a fő irányvonala, éppen ezért lett címadó szava az enciklikának: „szeretet az igazságban”. Cordes bíboros felszólalásában rámutatott a körlevél lényegi antropocentrikus, emberközpontú megközelítésére: az ember áll a szociális tanítás fókuszában. „A legfontosabb érték a világban, melyet őrizni és értékelni kell, maga az ember, az emberi személy.” Benedek pápa így is fogalmaz: „A szociális kérdés gyökeresen antropológiai kérdés lett.”

A hetvenkilenc pontból álló, százoldalas dokumentum hat fejezetre oszlik, sorrendben a témák így követik egymást: 1. A „Populorum progressio” üzenete, 2. Az emberi fejlődés a mi időnkben, 3. Testvériség, gazdasági fejlődés és polgári társadalom, 4. A népek fejlődése, jogok és kötelezettségek, környezet, 5. Az emberi család együttműködése, 6. A népek fejlődése és a technika. „A szeretet az igazságban, melyről Jézus tanúságot tett, minden ember és az egész emberiség igazi fejlődése számára a legfontosabb mozgatóerő” – ezzel a mondattal kezdődik Benedek pápa új enciklikája. A szeretet kereszténysége igazság nélkül… hasznos lehet ugyan, de csak mellékesen. A fejlődésnek szüksége van az igazságra. Ezeket az alapelveket szögezi le az enciklika bevezetője, majd első fejezete VI. Pál pápának a II. vatikáni zsinat után két évvel, 1967-ben megjelent Populorum progressio (A népek fejlődése) kezdetű szociális enciklikáját elemzi. „Az örök élet távlata nélkül az emberi fejlődés lélegzet nélkül marad, és Isten nélkül a fejlődés embertelenné válik.” VI. Pál idézett körlevelében nyomatékosan hangsúlyozza „az élet etikája és a társadalmi etika közötti kapcsolatot”. A „fejlődés meghívás, mert egy transzcendens (természetfölötti) felszólításból ered”, és ennek jegyében nem korlátozódik hatalmi érdekekre, előjogokra, hanem minden ember és az egész ember fejlődésének előmozdítását szolgálja.

A második fejezet napjaink emberi fejlődéséről szól. Benedek pápa leszögezi: a gazdaságot mozgató profit (gazdasági haszon) szétrombolja a gazdagságot, és szegénységet teremt – ha nincs tekintettel a közös jóra mint végső jóra. A társadalmi egyenlőtlenség növekedésével szemben új humanista szintézist kell teremteni, újra kell értékelni az állam közszolgálati hatalmának szerepét, és nagyon kívánatos a civil társadalom részvétele a nemzeti és nemzetközi politikai életben. Kulturális síkon kettős veszélytől óv a körlevél: a kulturális eklekticizmustól, mely lényegileg egyenértékűeknek tekinti a különböző kultúrákat, továbbá a kulturális egyformaságtól, mely szinte kiegyenlíti az életstílusokat. A fejezetben a pápa kitér még az éhség, az abortusz és a vallásszabadság kérdésére. A körlevél harmadik fejezete a gazdasági fejlődés és a civil társadalom összefüggésében vizsgálja a haladást, melyet a mai mentalitás élesen elválaszt annak morális vonatkozásaitól. Ezzel szemben szükség van az ajándékozás, az adományozás alapelvének az újbóli megfontolására, mely szemben áll a pusztán produktivista és haszonelvű korszellemmel.

A Népek fejlődése, jogok és kötelességek címet viselő negyedik fejezet az egyén szerepének túlhangsúlyozásával szemben egy személyközpontú erkölcsöt helyez előtérbe, melynek révén az államok olyan politikát folytathatnak, amely a család központi szerepére épül. A körlevél ötödik fejezete az emberi közösség együttműködését tárgyalja. Ehhez azonban szükséges, hogy Istennek is helyet hagyjanak a közéletben, ellenkező esetben a politika elnyomóvá és agresszorrá válik. A pápa a szubszidiaritás (a kisegítés) alapelvét ajánlja mindenféle paternalista (atyáskodó) megoldással szemben, mert így humanizálni lehet a globalizáció folyamatát.

Az utolsó, hatodik fejezetben a pápa a népek fejlődéséről és a technika kapcsolatáról szólva kijelenti: A technikának nincs abszolút szabadsága, hanem az ember erkölcsi felelősségével kell társulnia, különben – különösen a bioetika területén – öncélúvá válik. Benedek pápa enciklikáját ezzel a buzdítással zárja: „Szükséges, hogy a fejlődés érdekében a keresztények kitárt karral imádkozzanak Istenhez, a szeretet, a megbocsátás, a lemondás, a felebarát elfogadása, az igazságosság és a béke jegyében.” A német püspöki konferencia „nagyszerű” műnek és nagyon aktuális tanításnak nevezte nyilatkozatában az enciklikát. A svájci püspöki konferencia elnöke, Kurt Koch püspök úgy méltatta az enciklikát mint „segítséget nyújtó választ a mai világ rendkívül bonyolult problémáira”. Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek azt emelte ki, hogy a Szentatya az ember teljes fejlődésére irányította a figyelmet. Ehhez a fejlődéshez biztosítani kell a munkalehetőséget, a teremtett világ és a légkör védelmét. A„halál kultúrája” helyett az „élet kultúráját” hirdeti a pápa.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..