A Fekete Madonna hazánkban

Visszafelé felkeresték az ószandeci klarissza kolostort, ahol Árpád-házi Szent Kinga sírja található. Utazásuk legfőbb célja az volt, hogy egy méltó hálaajándék átadásával köszönetet mondjanak a történelmi lengyel–magyar kapcsolatokért, továbbá, hogy lelki értelemben is megalapozzák az uniós együttműködést. Nem érkeztek haza üres kézzel: magukkal hozták a częstochowai pálos szerzetesek ajándékát: a híres Fekete Madonna kegyképének hiteles másolatát.




A czestochowai Fekete Madonna, Európa egyik legismertebb Szűz Mária-ikonjának hiteles másolata végül nem a zarándokvonattal érkezett Budapestre, hanem Székely János esztergom–budapesti segédpüspök gépkocsival szállította fővárosunkba. A kegykép ünnepélyes átadására június 30-án, este hét órakor került sor a Parlament előtti Kossuth téren. Onnan körmenettel kísérték a zsúfolásig telt Szent István-bazilikába, ahol ideiglenesen a főoltár előtt kialakított állványon helyezték el. Néhány nap elteltével átviszik végleges helyére, államalapító királyunk Szent Jobbjához. A Jasna Góra-i pálos szerzetesek ajándékát a magyar kormány nevében Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár fogadta a bazilikában. Köszönetet mondott a lengyel népnek, majd leszögezte: Szűz Mária mindig megvédte az országot, akkor is, amikor egy bizonyos politikus szájából az hangzott el, hogy Mária már levette rólunk a kezét. Az ünnepségen – amelyen többek között Szili Katalin korábbi országgyűlési házelnök és Roman Kowalski budapesti lengyel nagykövet is részt vett – rövid beszédet mondott az V. kerület alpolgármestere, Rubovszky Csilla, kiemelve: „Nagy megtiszteltetés, hogy a lengyel katolicizmus és függetlenség e jelképe a budapesti bazilikába kerülhet.” A Jasna Góra-i kolostorban őrzött eredeti ikonnak csodatévő erőt tulajdonítanak; a legenda szerint maga Szent Lukács evangélista festette egy cédrustáblára, amely a Szent Család otthonából származott. A fennmaradt iratok tanúsága szerint a kép Jeruzsálemből magyar közvetítéssel került lengyel földre 1382 augusztusában.
   
E mostani négynapos utazás jelentőségét növeli, hogy legutóbb a II. világháború előestéjén, 1939-ben indult zarándokvonat Magyarországról Czestochowába. A Nyugati pályaudvarra csütörtök éjjel egy órakor beérkezett szerelvény tehát nyolcvankét év porát és felejtését söpörte le a sínekről. A peronra lépő utasok testileg fáradtan, ám elégedetten és lelkiekben feltöltődve nyilatkoztak élményeikről. Forgács Katalin budapesti mozgásfejlesztő pedagógus (konduktor) úgy fogalmazott: ha egytől tízig kellene pontoznia, a magyar szervezőknek és a lengyel vendéglátóknak egyaránt tíz pontot adna. „Feledhetetlen élmény volt, amikor sok száz fős csoportunk reggel kilenckor bevonult a gyönyörű krakkói főtérre, és a Mária-templom tornyából a kürtös a tiszteletünkre magyar zászlót lengetett. Lengyel barátaink végig nagyon figyelmesek voltak velünk: a czestochowai zarándokházban fehér damaszt abroszra terítettek, és amerre csak mentünk, rendőrök biztosították a szabad átvonulásunkat. Sokat kaptunk, de sokat is adtunk: jó hírünket vittük a lengyelek között.”
   
Az utasok egy része a Nyugati pályaudvarról a bazilikába ment, ahol a Mária Légió közösség vezetésével hajnalig tartó virrasztás zajlott a frissen érkezett kegykép előtt, körülbelül száz hívő részvételével. Pék Edit és középiskolás lánya, Julcsi a szlovén határ mellett fekvő Rédicsről vettek részt a zarándoklaton, majd vállalták a virrasztás fáradalmait. Amikor legnagyobb élményükről kérdeztem őket, lelkendezve felelték: „A krakkói székesegyházban láttuk a magyar királylány, Anjou Szent Hedvig sírját. A czestochowai szertartásokon pedig nagyon sokat énekeltünk. Óriási kegyelem, hogy jelen lehettünk!”
Fotó: Zsille Gábor