A damaszkuszi ferencesek ajtaja mindenki előtt nyitva áll

 A damaszkuszi Bab Tuma (Tamás kapuja) közelében található ferences templom még mindig magán viseli a közelmúltbeli bombázás nyomait. Bahdzsát Karakach testvér, a konvent elöljárója csodával határos módon élte túl a robbanást, ami lerombolta a kegyhelyet. A plébániai központ, ahol Antoine Louxa testvérrel ketten élnek, szíriai utunk első állomása.
Az ablakból látni, mennyi pusztítás érte a szír fővárost a háború során, éjszaka pedig a távolból bombázás zaja szűrődik felénk, épp csak annyira, hogy ne lehessen mély álomba merülni. Mégis, a helyzet sokat javult a néhány hónappal ezelőtti állapotokhoz képest. Esténként felgyúlnak a régi város fényei, és akik szeretnének elmenni szórakozni, megtehetik: sétálhatnak, barátokkal találkozhatnak, beülhetnek valahová egy italra. A kalifátus első fővárosának ódon utcáin megcsodálhatjuk a múlt szépségeit – köztük olyan nevezetességeket, amelyek a világ valamennyi kereszténye számára különösen becsesek.
A Szent Pál-emlékhely a következő fontos állomása utunknak, melynek során a szíriai szentföldi kusztódia tevékenységével ismerkedünk. Egy ókori római úton áll az emlékmű, azon a ponton, ahol a hagyomány szerint Pál leesett a lováról. A felirat így szól: Locus traditionalis conversionis S. Pauli Apostoli. Ez a környék is a ferences szerzetesek gondjaira van bízva. A háború előtt zarándokok ezrei érkeztek Szíriába. Mára eltűntek, csakúgy, mint az évi mint­egy egymillió turista. A szerzetesek évszázadok óta jelen vannak a Katolikus Egyház nevében és képviseletében, hogy gondozzák Szíriában a szent helyeket (mint például Szent Ananiás vértanú néhány kilométerre található egykori lakóházát).
Bahdzsát testvér elmondja, hogy a szent helyek gondozásán túl a szerzetesek a háború sújtotta rászorulókat segítik. Damaszkuszi munkájukat támogatja a kusztódia ATS Pro Terra Sancta alapítványa. Ezen a télen nyolcszáz télikabátot osztottak szét olyan gyerekek között, akik kabát nélkül jártak. A szegénység hihetetlen mértékű Damaszkuszban. És bár egy fokkal már könnyebb az élet, mint korábban, a sokakat sújtó gondok megmaradtak. De a ferencesek nem hátrálnak meg. Többek között egy óvodát is támogatnak, ahova szegény családok gyerekei járnak, valamint projekteket indítottak a pszichés problémákkal küzdők megsegítésére. Lole nővér, aki a Szent Pál megtérésének kegyhelye mellett található óvodát vezeti, a háború alatt született gyerekekről mesél: „Sokan dupla adagot kérnek a reggeliből, aztán egy falatot sem esznek, hogy hazavihessék az élelmet a szüleiknek, akik éheznek. Szinte mindig rakétákat és tankokat rajzolnak… Nem mást kellene rajzolnia egy négy-öt éves gyereknek?” – kérdezi.
A muszlimok szenvednek a legtöbbet. „Állandó konfliktusok közepette élnek itt, Szíriában – veszi vissza a szót Bahdzsát testvér. – Alig értünk valamit mindebből, a nehézségeken túljutni pedig szinte lehetetlen, ezért olyan bonyolult véget vetni ennek a rengeteg rossznak” – foglalja össze a helyzetet. Raimondo Girgis testvér, a Szent Pál-emlékhely elöljárója nem tesz különbséget a segítséget kérők között: „Mindenkinek segítünk, aki arra kér. Szíria mindig több kultúrából összeálló mozaik volt, nem engedjük, hogy ezt a háború szétrombolja” – szögezi le.
Az együttélésnek az a modellje, amelyet a szerzetesek is javasolnak, az egyetlen lehetséges út az újrakezdésre egy olyan országban, amelyet szétszaggatott a gyűlölet és az erőszak. Mario Zenari apostoli nuncius azt mondta: „A mások iránti nyitottság áll a névjegyünkön, csak ennek révén tudunk tenni valamit. Ebben az irányban kell továbbmenni, ez az üdvösség kapuja. Mi vagyunk a föld sója ebben az országban.”

Forrás és fotó: Custodia Terrae Sanctae