Halálnap
In memoriam Nagy Gáspár
most toppan be Istenéhez
a csengettyű szavú
korai halálra szánt
ministráns fiú
A fő bajunk…
A fő bajunk, hogy meghalunk.
E táj, e fény soha többé.
Hogy mégis mi, nem tudjuk.
Elmetszve az időtől.
E nagy, stílusos gyümölcsből
Átcsusszanni opálos örökbe.
Forró vagy jéghideg körökbe,
Hová földi pálca nem ér.
Hol mázsás súllyal lelapít mégis
A nemlét szégyene.
Beköszöntő
Egy perce még fiatal voltam
Most lépni se bírok
Minden vadul eltávolodott
Egy perce még fiatal voltam
Sokaknak jó ismerős
Se csengőhang nincs se kopogás
Egy perce még fiatal voltam
Most mogorván hallgatom
Testemben a hideg szélkorgást
