Nemzetünkért imádkoztak

Boldog özséb esztergomi kanonok a XIII. század közepén összegyűjtötte a pilisi remetéket. Majd Rómába ment, ahol Aquinói Szent Tamás segítségével a pápa jóváhagyását igyekezett elnyerni a rend szabályzatához. Kolostoraik száma a XIV. század elejére meghaladta az ötvenet. Kapisztrán Szent János ezt írta róluk: „Ha valaki élő szenteket akar látni, az menjen a márianosztrai pálos kolostorba.” A rend 1384-ben jutott el a lengyelországi Czestochowába, ahol a pálosok mai központja van. Az idei Boldog Özséb-ünnepen arra is emlékeztek, hogy háromszázötvenöt évvel ezelőtt svéd csapatok álltak hadba a Jasna Góra-i Mária-kegyhely ellen. A szent helyet nem egészen kétszáz katonával, húsz nemessel és hetven szerzetestársával őrizte a pálos házfőnök, visszavonulásra kényszerítve a többezres svéd hadsereget. Hálából János Kázmér király a lembergi székesegyházban ünnepélyesen felajánlotta országát a Szűzanyának, egész birodalma patrónájává és királynőjévé választva Máriát. Ettől kezdve a katolikus Lengyelország felett a Szentséges Szűz gyakorolja a legfőbb hatalmat, Jasna Góra pedig a nemzeti és vallásszabadság jelképévé vált. A hétszáznegyvenedik halálévfordulón idehaza is sokan keresték fel Márianosztrát, ha nem is annyian, mint Czestochowát. Az ünnepen telve volt a templom, még a szomszédos Szlovákiából is érkeztek autóbusszal zarándokok. Az ünnep házigazdája Bátor Botond tartományfőnök volt. Az eseményre a pálos atyák a konfrátereket is meghívták. Konfráter azt jelenti, hogy az illető nem pálos szerzetes, de a rendhez tartozó testvérként tekintik. Kilencen vannak jelenleg Magyarországon, kőztük Erdő Péter bíboros és Mayer Mihály pécsi püspök. Mivel Márianosztra a váci egyházmegye területén fekszik, jelen volt Varga Lajos váci segédpüspök is. Összesen huszonegy pap koncelebrált a szentmisén. Így próbáltak az Úr felé kiáltani, mint a tatárdúlás után Boldog Özséb, aki az esztergomi kanonoki stallumot elhagyva kivonult, hogy a remeteség egyszerűségében több társával együtt engesztelő áldozat legyen. Világító lángként jelezték kortársaiknak az Istenben lehetséges megújulás útját. Idén, a papság évében azért is külön könyörögtek a jelenlévők, hogy az Úr ébresszen hivatásokat. Gyullassza fel a Szentlélek minél több ember lelkében a pálos hivatás utáni vágyat, hogy országunkban ne a sötétség uralkodjék, hanem a fény, a világosság. A megtévesztett emberek pedig ismerjék fel, hogy eltávolodtak Istentől. Megkeresztelt pogányokká váltak, akiknek mielőbb vissza kell találniuk a fényhez. Amint Boldog Özséb szentmiséjének könyörgésében imádkozzuk: Add, Urunk, hogy magyar népünk hitben és szeretetben egyesüljön. A jelenlévők valamennyien arra kérték a Szűzanyát, nemzetünk királynőjét, a márianosztrai templom védőszentjét, vigye áldozatainkat az Úr Jézus szeretettől lángoló szívébe, hogy nemzetünk megújuljon. Erdő Péter bíboros a szerzetesi élet áldozatáról, annak mélységeiről elmélkedett. Mint kiemelte, megtanulhatjuk „Boldog Özsébtől a papság radikális és komoly megélését, a világi hívők pedig ugyanilyen odaadó komolysággal vállalják mindazt, amire maga a keresztség kőtelez mindnyájunkat”. Nemcsak a szerzetesek, hanem az egyházmegyés papok és minden ember számára kővetendő példa, hogy igazi gazdagságunkat ne az anyagi világ fogható, látható értékei alkossák, hanem az a határtalan szeretet, amely megnyilvánul a mennyei Atya részéről, amiről Jézus emberi testben tanúságot tett, és a Szeretet Lelkét elküldve lángra lobbantotta a szíveket. Szeretnénk mi is, ahogy Boldog Özséb atyánk tette a tatárdúlás után – mondta az ünnep kapcsán Borsos József házfőnök –összegyűjteni a lángokat, hogy nagyobb erőt képviseljünk egyházunkban, hazánkban, népünk felemelkedéséért, lelki megújulásáért való könyörgésünkben. Boldog Özséb az akkori idők pogánykodó magyarsága közepette is – mert akkor is voltak ilyenek – Krisztus szeretetének csodálatos keresztjét ragyogtatta fel. A ma világának egyes emberei gyakran a homályos, összemosó valótlanságot és nem az igazságot akarják velünk elhitetni, mintha Boldog Özséb a táltosokat akarta volna összegyűjteni. Sokkal bölcsebb volt annál, minthogy ezekkel kezdett volna. A pálosok ma is Krisztus szeretetére próbálják irányítani a hívek figyelmét, hiszen nincs másban üdvösség, nincs más utunk az Atyához, csak ő. Hivatásunk – amint Borsos József atya mondja –, hogy nemzetünket, Szent István király népét képviseljük az Úr előtt. És akik nem imádkoznak vagy nem tudnak még imádkozni, azokért is könyörgünk, hogy az Úr legyen irgalmas hozzájuk. Kegyelme segítse őket is, hogy egyszer csak megérezzék, ha minden cserbenhagy, ami látható és fogható, akkor, ha bele tudunk kapaszkodni abba, aki őrök, akinek a szeretete nem múlik el, aki az őrök szeretet, csak ez teszi őket is boldoggá.