Az apostolok meghívása és készsége meglep bennünket. Akkor is, ma is hív a Mester fiatalokat, korosabbakat is követésére, hogy emberek halászai legyenek, hogy terjesszék az örömhírt a feltámadt Krisztus Lelkének erejében. Minden hivatás története sajátos. Egyeseket megérint egy írásrészlet, egy prédikáció, egy vonzó papi-szerzetesi személyiség példája, valami belső hang. Jézus számtalan eszközt felhasználhat, hogy a hívőt követésére indítsa. De megfelelő készség kell ahhoz, hogy az illető meghallja a hívást. Manapság – az egyházi hivatások megcsappanása miatt is – gyakran beszélünk a hivatásébresztésről. Ez pontosan abból áll, hogy készségessé tegyük az érdeklődőket az isteni hang meghallására: felvilágosítással, példaadással, imáinkkal segítjük a hivatások ébredését. Tudatosítani kell, hogy nem pályaválasztásról van szó, hanem hivatásról; de persze szabad választásról is, hiszen a jézusi hívásra adott válasznak szabad döntésnek kell lennie.
A vasárnapi evangélium második, hosszabb része arról szól, hogy Jézus később elfogadja Máté meghívását, és asztalhoz ül vámosokkal, bűnösökkel. A vámos megvetett volt, hiszen az elnyomó hatalomnak szedte az adót, ugyanígy az utcanők is, érthető okból. A jelen lévő farizeus írástudók botránkoznak is Jézus magatartásán. Mire a Mester – Máté szerint Ozeás prófétát idézve – válaszol nekik: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot”, vagyis nem a mózesi előírások megtartása – a gyűlölt vámosokkal és tisztátalanokkal való érintkezés tilalma -, hanem az irgalom a jézusi üzenet lényege. Az Üdvözítő nem az igazakat, hanem a bűnösöket jött hívni, gyógyítani a betegeket, keresni az elveszetteket. Ez az evangélium egyre ismétlődő, számunkra, bűnösök számára annyira vigasztaló üzenete. Csak az öntelt, magukat megigazultnak, tehát bűntelennek tartó farizeusok számára ítélet, nem pedig vigasztalás az irgalmas Üdvözítő szava. Aki alázatosan megnyílik az irgalomnak, az mindjárt elnyeri az üdvösséget, mint a jobb lator az értünk kereszten haldokló Jézus ígérete szerint. Legalább a bűnbánatban és a bűnbocsánatban találkozzunk az Üdvözítő irgalmas szeretetével, és a megbocsátás növelje hálás szeretetünket! Akinek sok bűne bocsáttatik meg, az jobban szeret, mert a bocsánat után jobban felismeri bűneit. Így a Pál szavait értelmező Szent Ágostonnal valljuk: „… omnia cooperantur in bonum – etiam peccata”, minden a javunkra válik, még a megbocsátott bűnök is.
