Szombat kora délután ragyogó őszi napsütés és a már ismerős arcok fogadtak minket a lelkigyakorlatos házban. A gyerekek is bátrabban fordultak a többiek felé, szinte azonnal előkerültek a labdák, és kezdődhetett a közös játék. A házigazda Bartal házaspárnak köszönhetően ezúttal is rögtön otthonosan éreztük magunkat. De a többi család sem érkezett üres kézzel és szívvel. Ki-ki egy üveg házi lekvárral, süteménnyel, gyümölccsel vagy éppen mosogatással, zenéléssel, gyerekvigyázással járult hozzá a hétvége sikeréhez.
Az első előadást a Sopronból érkezett Stagl házaspár tartotta. Témájuk a nő és a férfi közötti különbözőségek voltak. Jó volt átismételni velük az általános női-férfi személyiségjegyeket, majd kettesben összegyűjteni jó és rossz tulajdonságainkat, „bogarainkat”. Tudatosítani annak fontosságát, hogy a másikat ne megváltoztatni akarjuk, hanem elfogadni, még akkor is, ha egy korábban rokonszenves, vonzó tulajdonsága tíz-húsz év házasság után már nehezen elviselhető. Ami az én gyengeségem, sok esetben éppen az a társam erőssége, így alkotunk teljes egészet, ahogyan azt Isten nagyon jól elgondolta.
A nap szentmisével folytatódott, melyen Sárai-Szabó Kelemen OSB atya, a győri Szent Mór Bencés Perjelség perjele rutinosan kötötte le a mocorgók figyelmét, így a liturgia szép közös élmény lehetett a családoknak. A vacsora és a kisgyermekek altatása utáni esti beszélgetés remek alkalom volt arra, hogy a házaspárok aktuális élethelyzetéről, örömeiről és nehézségeiről szóló beszámolókat hallgatva jobban megismerjük egymást, és így egyre jobb közösséggé kovácsolódjunk.
A vasárnapi előadás témája a csend volt mint „Isten szeretett nyelve”. A mindennapi életünkben uralkodó állandó zaj és rohanás közepette a keresztény ember egyik feladata, hogy időnként tudatosan törekedjen a csendre. Egy nagycsaládban, ahol sok kisgyerek rohangál otthon, ez szinte lehetetlen feladatnak tűnik. De legalább azt a kis időt, amit autózás vagy altatás közben csendben töltünk, kihasználhatjuk a lelki csend megteremtésére is. „Mielőtt megszólalsz, gondold meg, szebb-e az, amit mondani akarsz, mint a csend, amit megszakítasz” – idézte Senecát az előadó Németh házaspár, és felhívták a figyelmünket arra, hogy kettesben is lehetünk csendben. A közös imádság mindig kedves Isten előtt. Többen célul tűztük magunk elé ennek megvalósítását, hiszen, ahogyan Teréz anya mondta: „Akik együtt imádkoznak, azok együtt is maradnak!”
Forrás és fotó: Győri Egyházmegye
