Fotó: Budai László
A szentmisét Cserháti Ferenc, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia külföldi magyar lelkipásztori szolgálatért felelős püspöke mutatta be Esterházy János boldoggá avatásáért és az élethagyatékához kapcsolódó négy (a cseh, a lengyel, a szlovák és a magyar) nemzet közötti megbékélésért – mondta az államtitkár.
Soltész Miklós arról is beszámolt, hogy a szertartásra a lengyel és a magyar egyházi személyek mellett cseh és szlovák lelkipásztorok és hívek is érkeztek. Jelen voltak Esterházy János rokonai, köztük lánya, Malfatti Esterházy Alice is. Soltész Miklós négy nemzet örökösének nevezte Esterházy grófot. Úgy fogalmazott: boldoggá avatása még inkább erősítheti e nemzetek összetartozását.
Homíliájában Cserháti Ferenc esztergom-budapesti segédpüspök a következőket mondta: „Esterházy János nagy árat fizetett a Krisztussal való együttműködésért, keresztény tanúságáért és helytállásáért. Isten szolgájának küzdelmét és végzetes sorsát látva feltör bennünk a kérdés: Hogyan engedheti meg mindezt Isten? Egyáltalán van-e értelme vérünket ontani másokért? Mi értelme az önfeláldozásnak, a másokért vállalt halálnak? Mi értelme az életünk árán is küzdeni Istenért, a hazáért, a szabadságért, egy eszméért, a hitünkért, hivatásunkért, szerelmünkért, gyermekeinkért, népünkért, a jobb jövőért? Érdemes-e másokért élni, esetleg meghalni?
E kérdések már az ókori görögöket is foglalkoztatták, egyáltalán nem új keletűek. Euripidész a Kr. e. V. században drámát írt róla Alkésztisz címmel. A témával foglalkozó gondolkodóink, íróink, költőink közül a legtöbben arra a következtetésre jutottak, hogy léteznek olyan erkölcsi parancsok és értékek, amelyek mindennél drágábbak, s amelyekért ha kell, hősies életáldozattal fizetünk, mint hitvese szerelméért Alkésztisz a görög drámában. Petőfi számára ilyen érték a szabadság és a szerelem: »Szerelmemért föláldozom / Az életet, / Szabadságért föláldozom / Szerelmemet« — írja. Jézus tanításában pedig egyenesen ez áll: »Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért« (Jn 15,13). A keresztények ezért mindig is tisztelték a vértanúikat. Azt is tudták, hogy a mártírok vére a keresztények magvetése, amely bőséges termést hoz, és hogy vérontás nélkül nincs megváltás, áldozatok nélkül nincs eredmény, siker, üdvösség.
Ugyanez nemzeti hőseinkről is elmondható, akik életüket áldozták embertársaikért, hazánkért és a magyar szabadságért. Tisztelettel emlékezünk rájuk. Megbecsüljük őket, mert vérük hullása nem volt hiábavaló, sem 1848-ban, sem 1956-ban. Áldozatuk szabadságot szerzett, elhozta a kibontakozás új lehetőségét. Nekünk csak élnünk kell vele, őriznünk és ápolnunk a szent örökséget, akár komoly erőfeszítések, áldozatok árán is.
Esterházy János vállalta a küzdelmet Istenért, az Egyházért és népe szabadságáért. Az önfeláldozás mindig meghozza a gyümölcsét, és okkal reméljük, hogy így van az ő vértanúsága esetében is. Pál apostol még ennél is tovább megy, amikor azt mondja, az önfeláldozó szeretet megnyitja az örök élet távlatát: »Az én véremet ugyanis nemsokára kiontják áldozatul, eltávozásom ideje közel van. A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nem csak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét.« (2Tim 4,6–8.) Esterházy János sokat szenvedett keresztény meggyőződéséért; isten- és emberszeretetéért az életével fizetett. A hitet megtartotta. Boldoggá¬avatási perének ünnepélyes megnyitóján tisztelettel emlékezünk példás keresztény tanúságára, helytállására és vértanúságára. Imádkozzunk, hogy mielőbb elnyerje az igazság győzelmi koszorúját. Magyarok Nagy¬asszonya, könyörögj érettünk!”
* * *
A Vatikán 2018 novemberében engedélyezte Esterházy János boldoggáavatási eljárásának megindítását, amelyet a Krakkói Főegyházmegye fog lefolytatni. Januárban már megalakult a magyar, szlovák, lengyel és cseh szakértőkből álló történészbizottság, amelynek feladata a lengyel anyától 1901-ben született, Csehországban 1957-ben mártírhalált szenvedett felvidéki magyar politikus életének, munkásságának tanulmányozása és értékelése a per első, egyházmegyei szakaszában.
E szakaszról a per posztulátora, az Egerben lelkipásztori szolgálatot teljesítő Pawel Cebula lengyel minorita elmondta: A történészbizottság összegyűjti és feldolgozza Esterházy János írásos hagyatékát, és elkészíti az életrajzát. Ez nyújt majd alapanyagot a későbbiekben felállítandó teológiai bizottság munkájához, amelynek eredményét a Szentszékhez továbbítják.
Pawel Cebula leszögezte: fontos, hogy a boldoggáavatási perrel párhuzamosan kedvezően alakuljon a népek közötti, főként a szlovák–magyar megbékélés ügye. Jelképesnek tartja, hogy Esterházy János együtt szenvedett szlovák fogolytársaival, s közülük Boldog Hopkó Bazil (szlovákul Vasiľ Hopko) görögkatolikus püspök volt az, akinek a karjaiban elhunyt.
„Akadnak, akik Esterházyban csak a politikust, a tévedésre is képes embert látják” – mondta a szerzetes. – A per során azonban azt vizsgálják, vajon igaz-e, amit sokan, elsősorban egykori fogolytársai állítanak, hogy „szent ember volt, igazi tanúja Krisztusnak, s az maradt a Gulagon, a börtönökben is” – fogalmazott a posztulátor.
Esterházy imádkozott ellenségeiért, és azért, hogy a közép-európai népek, amelyek „még vállalják a keresztény európai gyökereket, fogjanak össze, különben elveszünk”. Ez az üzenet érvényes volt Esterházy életében, s ez az ő testamentuma a XXI. században is – hangsúlyozta Pawel Cebula.
Forrás: MTI; MKPK, Külföldi Magyar Lelkipásztori Szolgálat
