A közös vacsorát követően jó hangulatú, kötetlen beszélgetésre került sor. Főpásztorunk örömmel válaszolt minden kérdésünkre, számos izgalmas téma került elő.
Felhívta a figyelmünket arra, hogy a kinyilatkoztatás fényében nem az a tudós ember, aki sok újat mond, hanem az, aki sokat tud, és a történeti ismeretek birtokában tárja fel a teológiai összefüggéseket. Szabadidejében ő maga is szívesen foglalkozik a tudománnyal. Beszámolt az ókori egyházfegyelemmel kapcsolatos szövegemlékek tárgyában végzett kutatásairól, és hangsúlyozta, ezek az iratok számos mai kérdésre is választ adhatnak.
Beszámolt arról is, hogy a missziós lelkület erősítésének igen nagy a jelentősége napjainkban. Ennek eszköze lehet például egy missziós programsorozat, a plébániai alkalmazottak képzése, erkölcsi és anyagi elismerése, a papság továbbképzése. Fontos, hogy a plébánia ne pusztán a mindennapi feladatait lássa el, hanem a misszióra való meghívás, a hitre vezetés helyszíne legyen. Érdemes tisztázni, kit és hogyan szólítunk meg, illetve hova, milyen közösségbe kívánjuk integrálni. Ehhez megújulásra van szükség.
A bíboros úr hangsúlyozta, hogy a papságnak és valamennyi kereszténynek a mindennapokban számtalan küzdelmet vívó emberiséghez van küldetése. Feladatunk, hogy minden ember számára lehetőséget teremtsünk az örömhírrel és a határtalan kegyelmet közvetítő Istennel való találkozásra.
A főpásztor beszélt a papképzés reformjáról is. Mint mondta, fontos célnak tartja a gyakorlati képzésnek és az egyes tantárgyak szinergiájának a fejlesztését, ahogyan azt is, hogy a növendékek a képzési idő alatt minél jobban megismerhessék a plébániai életet. Zárásképpen személyes jellegű kérdésekre is választ adott a bíboros úr. Egyebek mellett arról is beszélt, hogy milyen örömmel és odaadóan végzi mindennapi munkáját, szolgálatát.
Hálásak vagyunk a főpásztor látogatásáért, és Isten áldását kérjük életére, munkájára, szeretteire!
