Hittanoscsoportként jött létre 1978-ban, majd az évek során közösséggé formálódott a Nagyházas közösség, amely alakulásának negyvenedik évfordulóját ünnepelte november 17-én Pécsett.
A lelkinap szentmisével kezdődött, amelyet Kajtár Edvárd, a pécsi székesegyház plébánosa mutatott be a belvárosi Gyertyaszentelő Boldogasszony-templomban (Gázi Kászim pasa dzsámija). Prédikációjában úgy fogalmazott: a Nagyházas közösség hasonlít a pünkösd utáni tanítványoknak az Apostolok cselekedetei 2. fejezetében leírt közösségére, akik állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában, az imádságban és a kenyértörésben.
„Az egész negyven évetek arról szólt, hogy az Egyház fényképe legyetek, hogy olyan egyház legyetek, amilyet Jézus maga is akart” – fogalmazott a szónok, hangsúlyozva, hogy Bíró László püspöknek nagy érdemei vannak mindebben.
A találkozó a Dóm Kőtárban folytatódott, Kajtár Edvárd és Nyúl Viktor pasztorális helynök katekézisével.
Borbás Géza, aki 1992-től a közösség felelőse, arról beszélt, hogy amikor a hittanoscsoport tagjaiként találkoztak, olyan korúak voltak, mint most a gyerekeik, vagy még fiatalabbak: „Most szembesülök azzal, hogy tulajdonképpen már egy fél emberöltőt töltöttünk el ebben a közösségben. (…) Ez persze sok örömmel és nagyon sok áldozattal járt, de több volt az öröm és a hála, hogy így együtt maradhattunk.”
„Közösségben könnyebb megélni a hitet, az Egyház tanítását – mondta Serény Géza és felesége, Benczenleitner Éva. – A csatlakozás a közösséghez a valahova tartozás igényéből fakadt, és megerősített bennünket a hitünkben.”
A házaspár hangsúlyozta, hogy a közösség segíti őket a hitbeli fejlődésben és abban is, hogy az életben mindenkihez szeretettel tudjanak viszonyulni.
Lantosné Imre Mária felelevenítette egy emlékét: a harmadik gyermeke születésekor megbetegedett, és hosszú időre kórházba került. A közösség tagjai ekkor felváltva segítették a két nagyobb gyerekkel és a csecsemővel otthon maradt férjét. Még a költözésből is kivették a részüket. Amit a közösség tagjai tettek, „az mindig magáért beszélt, és nem kellett hozzá magyarázat. Bíró László szeretete és szervezőkészsége, lelki kisugárzása határtalan nagy ajándékot jelentett nemcsak a mi számunkra, hanem a közösség számára is.”
A Nagyházas közösséget 1978-ban Bíró László alapította, aki akkor káplánként szolgált a pécsi székesegyházban. A dómban 40–60 embernek tartott hittant. Az érdeklődők nagy számára való tekintettel a csoportot két részre osztotta: Kis- és Nagyházas közösségre.
A Nagyházas befogadó csoportnak bizonyult. Tagjai a gyakorlati katolicizmussal foglalkoztak. Több közösségvezető került ki közülük, akik további közösségeket hoztak létre. Innen erednek a Házas Hétvége mozgalom pécsi gyökerei is.
Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye
