Görögkatolikus lelkiség

Görögkatolikus templomainkban a pünkösd utáni 30. vasárnapon a gazdag ifjú jól ismert története hangzik el az evangéliumból (Lk 18,18–27). Most Szent Lukács közvetíti, máskor pedig Szent Máté leírásában hallhatjuk a történetet. Egy előkelő ember vagy gazdag ifjú Jézushoz fordul életének legfontosabb kérdésével: hogyan üdvözülhet? Egyszerű választ kap: meg kell tartania a parancsokat. Nincs más útja az üdvösségnek. Hogy ezeket megtartotta? Rendben van. De Jézus még többre is felhívja a figyelmét: a szeretet cselekedeteire, vagyis a jótékonyságra. Ez az, ami még hiányzik az előkelő emberből (Lk 18,22). Ez az, ami a tökéletesség útja (Mt 19,21).
Jézus ismeri a legjobban az őt kérdező embert; jobban ismeri, mint ő saját magát. Ezért mondhatja: „egyvalami még hiányzik neked”. Tudja, hogy a parancsok megtartása lehet csupán külsőségekben megnyilvánuló viselkedési mód. Sőt – bár itt nincs szó erről –, lehet akár egészen a farizeusi magatartásig elmenő látszatcselekvés. Olyan, amire a közbeszéd azt mondja, hogy csupán betűrágás. Hányszor ostorozta Jézus az ilyesféle magatartást! Fehérre meszelt sírról, a fogak között megszűrt szúnyogról, az özvegyek házának feléléséről szólt. Igen, ha a törvény megtartásából hiányzik a megfelelő lelkület, akkor baj van. Mi sem lehetünk másként ezzel. Szükséges – hiszen láttuk, ez Jézus válaszának első része – a parancsok megtartása. Másképp számunkra sincs üdvösség. Ám ez csak akkor működik igazán, ha benső hozzáállásunkkal is el tudjuk fogadni, hogy a parancsok a legnagyobb javunkat, az üdvösségünket szolgálják.
Jézus rávilágít arra, hogy mi hiányzik még ebből az emberből. Sőt, nemcsak felismeri és felismerteti vele a hiányosságot, hanem gyógymódot is kínál rá. Mai hasonlattal azt mondhatjuk, hogy jó orvosként viselkedik. Egy „előkelő” emberről, illetve egy „gazdag” ifjúról van szó, akinek elevenébe vág, amit Jézustól hall: „add el, s oszd szét a szegények közt” (Lk 18,22) a vagyonodat. Íme, a parancsok megtartása mellett fontos a jótékonyság is, ami a jószívűségben nyilvánul meg! Ezért lényeges, hogy a földi kincsek helyett mennyei kincseket gyűjtsünk. Málhákkal megrakott tevével sem lehetett átmenni a tű fokának nevezett hegyszoroson (Lk 18,25), s a keskeny ösvényen is nehéz bejutni a mennyek országába (Mt 7,13–14), ha a földi gazdagság terheli az embert. A gondviselésről szóló tanításból ismerjük, hogy a mennyei Atya tudja, mi mindenre van szükségünk a megélhetéshez. Ezért nem kell aggódnunk.
Jézus önmaga ad példát: életéből nem hiányzott semmi. Bár nemcsak ember, hanem egy személyben Isten is, megtartotta a parancsokat: engedelmeskedett a mennyei Atyának (Fil 2,8), az életét is feláldozva. Nem is megszüntetni jött a parancsokat, hanem a szeretet révén teljessé tenni őket (Mt 5,18). Ugyanakkor nem ragaszkodott semmi földi dologhoz, mindenről le tudott mondani: kiüresítette önmagát (Fil 2,6–7).
Karácsonyra készülve különösen fontos, hogy felismerjük, van-e hiányosságunk e két területen: a parancsok megtartásában és a jótékonykodásban.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..