Jelenlét és önátadás a családi életben

Fotó: Merényi Zita

 

A konferencia fővédnöke Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, védnöke Bíró László tábori püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferense, és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke volt.
Pusztainé Podmaniczky Erzsébet, az MMLSZ tanácstagja konferálta a rendezvényt. A szervezőbizottság nevében üdvözölte a megjelenteket, majd Székely János szombathelyi megyéspüspök előadása következett. Ő személyes hangú beszédében szülei példája, gyermekkori emlékei segítségével érzékeltette a há­zas­kapcsolat és a családi élet szépségét, meghittségét.
Teológiai összefoglalójának alapvetésében hangsúlyozta: „Isten örök szeretet, s mi, emberek ebből a titokból lettünk.” A Bibliának a házasságról szóló tanítására (Ter 2,24; Ter 1,28; Én 2,6; Mal 2,16; Oz 2,21; Mk 10,9; Lk 20,35; 1Kor 13,4; Ef 5,32; Ef 5,25) utalva arról is beszélt, hogy a Szentírás megmutatja a boldogság hiteles útját: a házasság nem börtön, nem is csupán az ösztönök parancsa vagy futó érzelem, illetve a gyermekek nevelésére kötött szövetség, hanem „eggyé válás”, és mint ilyen, isteni mű, ajándék, amelyben benne van maga Isten. (Gyökössy Endre református lelkipásztor szófordulata szerint a házasság: Ketten hármasban). Nem cél, nem is maga a beteljesedés, hanem út, amely megtanít odaajándékozni magunkat a másiknak; a hit által önzésünk, sérelmeink, korlátaink fölé emel.
Székely János úgy fogalmazott: ha azt szeretnénk, hogy virágozzanak a családjaink, akkor a szülői példa, a közös ima által töltsük be a gyermekeink szívét, lássunk túl önző önmagunkon („az én kiterjesztése”), tanuljuk a szeretet művészetét. Állami szinten ajánlotta a „family main­streaming” bevezetését, azt, hogy minden törvényi döntésnél vegyék figyelembe a családok érdekeit, különösen a legszegényebbekét. Emellett javasolta a jegyes­oktatást minden házasságra készülőnek; a családi életre nevelést az iskolákban; az édesanyák, a gyermeküket egyedül nevelők és a fiatal házasok segítését; családbarát munkahelyek létesítését; az egészségügyben az élet védelmét a fogantatástól kezdve.
A konferencia folytatásában Vukovich Gabriella, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elnöke a számok tükrében mutatta be az időszerű társadalmi, demográfiai folyamatokat: az egyedülálló nők és férfiak száma évről évre nő (a népesség 12 százaléka egyedül él). Egyre több az élettársi kapcsolat, és esetükben figyelemre méltó, hogy a párok mintegy fele közös gyermeket is vállal. Európai trend, hogy mindinkább nő a család kötelékében maradó magasabb életkorú gyermekek (25 évesek) száma. Köztudott, hogy nem születik kellő számú gyermek, ugyanakkor tény az is, hogy ha a tervezett gyermekek valóban megszületnének, akkor a termékenységi arányszám elérhetné a népesség fenntartásához szük­séges szintet.
A KSH elnöke megemlítette, hogy 2011 óta 32 ezerről 52 ezerre (2016-os adat) nőtt a házasságkötések száma, és a vallási felekezetekhez tartozók körében magas a gyermekszületési arány, a legmagasabb a görög­kato­liku­sok­nál. Kívánatos és sürgető az egyre nagyobb számú egyszülős családok támogatása – ezek a legkiszolgáltatottabbak –, és sajnálatos a háromgenerációs családok arányának csökkenése.
Papp Miklós, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Családteológiai Intézetének igazgatója a házasság teológiájáról beszélt: Isten a feltétlen, a krisztusi szeretetre (agapé) hív meg mindenkit. A házasság ajándék: az erósz, a philia és az agapé egysége. Az előadó hangsúlyozta, a házas kapcsolatban az irgalmasság, a megértés mellett szükség van a követelményeket állító, kemény szeretetre is. Az arisztotelészi értelemben vett józan polgári jólét helyébe lépő krisztusi boldogságfogalom szerint: „az Atyától akart helyemen vagyok, és ott szeretek”. Ez utóbbi nem jelent sebek nélküli állapotot, gondoljunk csak a krisztusi útra.
Sok fiatal számára a házasság elavult intézmény (mondván, mindenki ezt gondolja), de a történelem azt igazolja, hogy az előremutató tendenciák az elitből (és nem a „mindenki” köréből) indultak el. Az elit jelen esetben az elhivatott embereket jelenti. Elkötelezett életük jézusi értelemben só, kovász, hegyre épült város, lámpás. Manapság a házasság mellett dönteni valamiképpen az elhivatott, az igényes emberek világába való belépést is jelenti.
Papp Miklós, arról szólt, hogy Troy Adam pszichológus kutatási eredményei szerint az ember wellnessének (jól-létének) középpontjában a spiritualitás áll, ekörül forog, ettől függ minden, a kulturális, a fizikai, az érzelmi, a környezeti, a munkával kapcsolatos, az intellektuális és a családi-szociális jóllét állapota is.
Speidl Ágoston máltai lovag, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének volt főtitkára a megélt keresztény családi életről tartott előadást, arról, hogy egyensúlyra kell törekednünk a barátokkal, a munkával, a társadalommal kapcsolatos viszonyunkban, de mindezek alapja a házas- kapcsolatban és az Istennel való kapcsolatban az egyensúly megtalálása. Az utóbbi esetben Isten szeretete felé billen ugyan a mérleg, de ez felemel minket.
Dabóczi Kálmán, a Budapesti Közlekedési Központ vezérigazgatója szuggesztív, olykor mulattató, máskor megindító, de mindvégig figyelemfelkeltő előadásában a nagycsaládosok életét mutatta be. Ő maga hét gyermek édesapja, ugyanakkor felelős vezető.
A mindennapok „működési rendjét” fényképekkel illusztrálta. Szerinte a gyermekeket be kell vonni a teendőkbe, ez tartja össze a családot. „A kertben egy óra alatt lenyírnám a füvet; ha bevonom őket, három óra lesz belőle. Mégis érdemes, mert az együtt töltött idő a legjobb befektetés” – mondta. Fontosak a kis családi rituálék, és a szent jelenlétének tudatosítása is (a Dabóczi család házában egy kis kápolna van berendezve). „A nagycsalád működik, de nem áldozatmentesen, olykor bizony félre kell tenni a mégoly fontosnak látszó munkát is. Előfordulhatnak kudarcok is, ezektől azonban nem kell megóvnunk a gyermekeinket – fogalmazott a vezérigazgató. – Mindennek a hátterében pedig ott áll az anya, a feleség, akinek az élete valóban maga az odaadottság, a nap huszonnégy órájában –tette hozzá az előadó. Dabóczi Kálmán végül így foglalta össze mondanivalóját: a hálaadás éltet.
A következő előadó, Thor­day Attila, a szegedi Gál Ferenc Főiskola Teológiai Karának professzora szívügyének tekinti a megújulási mozgalmakat. Előadásában mindenkit arra biztatott, hogy legyen igényes a hitéletében, és ha teheti, csatlakozzon valamelyik közösséghez, ahol a tagok, a házaspárok segítséget nyújthatnak egymásnak, gyógyulhatnak a sebeikből.
Thorday Attila elmondta, az Egyház lényegénél fogva mozgalom, amely területi alapon (egyházmegyék), ugyan­akkor egyes személyek sajátos karizmája alapján is szerveződik (lásd szerzetesközösségek), és szüntelen megújulásra szorul. Az Egyház az elmúlt fél évszázadban sokat tett a családokért, hangsúlyozta a professzor, s egyúttal bemutatta azokat a hazánkban működő mozgalmakat, amelyek szívesen látják soraikban a családokat: Együtt Nagyasszonyunk Dicsőségére (END) nemzetközi katolikus házastársi mozgalom, Magyar Schönstatt Család, Családok Jézusban, MÉCS családközösségek, Antióchia, Fokoláre, Chemin Neuf.
A Magyar Máltai Lovagok Szövetségének konferenciája kerekasztal-beszélgetéssel zárult, amelynek témája a házasságban megélt önátadás és a jelenlét fontossága a mai világban volt. A beszélgetésben Palásthy­ István egyetemi hallgató (Műegyetemi Katolikus Közösség), Schumicky Mária, a Magyar Schönstatti Lánymozgalom vezetőségi tagja, Szikora Réka újságíró, családanya, Hirling Zsolt Európa- és világbajnok evezős, háromszoros olimpikon, Solymári Dániel máltai lovag és Török Máté, a Misztrál együttes egyik alapító tagja vett részt.

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .