Tíz esztendővel ezelőtt kezdte a sportoktatóból pappá lett Marcelo Rossi szerény keretek között kamatoztatni tehetségét. Nyugtalanította, hogy a brazíliai katolikus egyház egyre kevésbé él a brazil vérmérsékletnek megfelelő, az egyszerű emberek nyelvén és stílusában előadott evangelizáló módszerekkel. Ennek tulajdonította, hogy tömegek szakadnak el az egyháztól, és lesznek különböző szekták követőivé. Sao Paulo Santo Amaro negyedében kezdte tevékenységét. A fiatalok nyelvén beszélt, szentmiséi megragadták az ifjúság érzelmi világát is. A ritmusnak nagy szerepe volt ebben. Egyszerűen és meggyőzően beszélt Jézusról, Istenről. Reményt és örömet ébresztett a mindennapok megpróbáltatásaiban. Szokatlan lelkipásztori módszerei persze először elutasításra találtak több főpásztor és a felszabadítás teológiájának képviselői részéről is. Ma már azonban általános vélemény, hogy „ha ezer Marcelo Rossija volna, másképp nézne ki a brazil egyház”. Már nemcsak fiatalok tömegei járnak miséire, koncertjeire, hanem egyre nagyobb számban idősebbek is. DVD-i, rádió- és televízióműsorai nagy népszerűségnek örvendenek. Vallásos dalaival a népszerűségi lista élén áll, és sokkal több CD-t és DVD-t adnak el dalaival, mint a 22 legnépszerűbb brazil sztár felvételeiből együttvéve. Tavaly 3,3 millió CD és DVD fogyott Marcelo atya dalaival. Már az Egyesült Államokban is felfigyeltek rá, Grammy-díjat kapott. Mielőtt félreértené valaki, gyorsan meg kell jegyeznünk, hogy a nagy anyagi bevételt Marcelo atya nem tekinti magáénak. Teljes egészében szociális intézményeknek adja, továbbá százezer személyt befogadó templomot épít, mely Latin- Amerika legnagyobb temploma lesz. Ismeri a brazíliai hatalmas nyomortelepeken uralkodó fegyveres erőszak világát. Kábítószer- kereskedelemmel foglalkozó bandák zsarolják, gyilkolják áldozataikat. Évente mintegy négyezer négyévesnél kisebb gyereket gyilkolnak meg. Marcelo atya együtt imádkozik az édesanyákkal, felemeli szavát az erőszak terjedése ellen.
