Nem vagyunk, sohasem leszünk a haza eszméjének tagadói, és nem feledjük iránta való kötelezettségeinket, de fel kell ismernünk, hogy a népek jobban függenek egymástól, mint valaha. Azt tartotta, hogy mielőtt gazdasági egységgé válna Európa, a legnemesebb értelemben vett kulturális közösséggé kell lennie. Ezért azonban még ma is, nekünk is sokat kell tennünk. Az unió történetének „alapkőletételét” jelentette, amikor 1950. május 9-én Robert Schuman meghirdette a később Schuman-tervnek nevezett programot, amelyet Jean Monnet, a francia kormány tervezési részlegének vezetője irányításával készítettek. Egy évvel az inkább jelképes jelentőségű Európa Tanács létrehozása után ugyanis világossá vált, hogy az európai egység építését a gazdasági együttműködés irányából célszerű megkezdeni. A francia-német megbékélés szellemében azért az Európai Szén- és Acélközösség megvalósítását tartották legfontosabbnak, mert a szénbányászat és az acélipar ellenőrzése lehetetlenné tesz minden háborús felkészülést. Lépésről lépésre lehetett csak előrehaladni. A történetet kudarcok is kísérték. Az Európai Védelmi Közösség terve például éppen a javaslatot tevő Franciaország ellenszavazata miatt nem valósulhatott meg 1954-ben. Miközben mi szabadságharcunk megtorlását szenvedtük, a földrész szerencsésebb fele a mi jövőnket is építette, az 1957-ben létrejött Európai Gazdasági Közösséggel, az úgynevezett közös piaccal. Amikor 1992-ben a szervezet nevét a maastrichti szerződéssel Európai Unióra változtatták, akkor már hazánk is az uniós együttműködésére törekedhetett. De ne csak a történeti eseményekre emlékezzünk, hanem az „alapító atyákra”, azokra az államférfiakra – Schumanon kívül Konrad Adenauerre és Alcide De Gasperire – is, akik az európai együttműködést a közös keresztény kultúrára akarták alapozni. Robert Schuman, akinek boldoggáavatási ügye is folyamatban van, azt vallotta, hogy „a demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz. Egy kereszténységellenes demokrácia olyan karikatúra lesz, amely vagy zsarnokságba vagy anarchiába süllyed.” „A mai demokráciák – az igaziak, amelyek nem csupán nevük vagy félrevezető jelzőik szerint azok – példát mutatnak nekünk a lelki és vallási értékek valódi megértésében.” „A szó keresztény értelmében vett általános demokrácia megvalósításának nagyszabású terve Európa felépítésében ölt majd testet.”
