A konferenciát négy egyesület, az Öveges József Tanáregylet, a Sík Sándor Tanáregylet, a Szívvel és Lélekkel Óvodapedagógusok Egyesülete, valamint a Tanítók Fekete István Egyesülete szervezte. Bajzák Eszter, a KPSZTI intézetvezetője megnyitó szavai után Csermely Péter, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem professzora, a Nemzeti Tehetségkutató Tanács elnöke beszélt a tehetséggondozásról. Csermely Péter előadásában olyan gyakorlati tanácsokat is adott, amelyek nemcsak a pedagógusok számára, hanem minden, gyerekekkel és fiatalokkal foglalkozó számára is fontos lehet. A tehetség fogalmának meghatározásakor leszögezte: nem csupán az IQ-szint kapcsolódik ide, hanem olyan tulajdonságok is, mint például a motiváció, az információfeldolgozás, az absztrakciós képességek, valamint a nem csupán tantárgyakhoz köthető, úgynevezett speciális képességek. „Nincs tehetségtelen ember” – szögezte le Csermely Péter. Mindenkiben van valami olyan terület – akár több is lehet – amelyben hosszú gyakorlás során kimagasló eredményt érhet el, és ezt kell felfedeznie a pedagógusnak. Előadásában Csermely Péter tisztázta a kreativitás fogalmát és tulajdonságait is. A „rosszcsontnak” titulált gyermekben például lehet, hogy a jövő matematikusa lakozik, és csak azért firkál össze-vissza, azért szórakoztatja a társait, mert túl könnyűek a feladatok számára. Ha egy tanár képes nem elfojtani, hanem átirányítani és mozgósítani ezeket az energiákat, akkor hihetetlen meglepetések érhetik. A motiváció szintén fontos összetevője a tehetségnek. Idetartozik például a pozitív értékelés (ne csak a rosszat szidjuk, hanem a jót dicsérjük a gyerekben), a következetesség, a verseny – amelyet afelé kell irányítania a pedagógusnak, hogy a gyerekek tanuljanak a másik sikeréből. Sose lehet tudni tehát, hogy a gyerekben milyen képesség lakozik. Lehet, hogy egy falusi óvodásban vagy kisiskolásban nehezebb észrevenni, de talán pont a nevelőn múlik, hogy előtörhet-e a tehetség, vagy örökre elfojtódik. Csermely Péter a tehetség felismeréséhez is adott tippeket a hallgatóknak. „Keresd a furcsát, és ne tartsd bajnak!” – hangzott az első tanács. Hiszen a tehetség megnyilvánulásai lehetnek a gyereknél a szokatlan kérdések, az összefüggések meglátása, a kitartás bizonyos tárgykörök mellett, a beszédesség, sőt a „sokat magyarázás”, a gazdag arcmimika vagy az élénk képzelet. Persze esetleg száz esetből kilencvenkilencszer téved a pedagógus – de az az egy eset, amikor segít, hogy egy gyermek kiteljesedhessen, az a felnőtt számára is öröm és életre szóló tapasztalat lesz. Többféle viselkedési mutatója is lehet a tehetségnek. Például ha valaki „jó gyerek”, aki be akar simulni az osztályba, és nem mer kitűnni, vagy a deviáns, esetleg a kiegyensúlyozatlan és a rejtőzködő viselkedés is. Ezért is nagyon fontos – hangsúlyozta Csermely Péter –, hogy a gyerekek emberi mivoltának gazdagítása lebegjen a szemünk előtt pedagógusként. Ha ebben segíteni tudunk, akkor a tehetség kibontakoztatása is megkezdődik, mert a gyerekek mernek és tudnak is azok lenni, amiknek Isten teremtette őket.
