A zene és a sport ereje

A Vándorlók és Úton Lévők Pápai Tanácsának felkérésére március 2-án a Santa Maria in Trastevere-bazilikában ad koncertet a zenekar, március 3-án pedig a Vatikánban összemérik erejüket a labdarúgók a Svájci Gárda csapatával egy barátságos mérkőzésen. A zenészek székesfehérvári koncertjének teljes bevételét a kiutazás költségeire fordították. A Nemzet Ifjúsági Zenekara címet nyert, illetve Kodály Zoltán és Príma Díjas együttes fehérvári műsorában egyebek között Liszt Ferenc II. Magyar rapszódiája, Brahms V. Magyar tánca, Farkas Gyula Cigány-fantáziája, Kodály Zoltán Kállai kettőse, Bach és Gounod Ave Mariája is szerepelt, amelyet a teljesen megtelt bazilika hálás közönsége hatalmas tapssal köszönt meg. „Mikor elhagyjuk az országot, akkor mi magyar cigányok vagyunk, így ha mi győzünk, a magyarok is győznek – emelte ki köszöntőjében Mezei István, a Magyarországi Cigány Labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya. – Krisztus követői vagyunk, ezért külön örülünk, hogy itt lehetünk az Isten házában.” A Rajkó Zenekar igazgatója, Gerendai István elmondta: a zene és a sport kiemeli a cigány fiatalokat, bebizonyíthatják tehetségüket. A cigányzene igazi hungarikum lett, az elmúlt ötvennyolc év gyümölcse az a nemzetközi hírnév, amelynek során több mint száz országban adhattak nagy sikerű koncerteket. A zenekar tagjai vallásosak, így számukra sokat jelent, hogy több országban játszhattak székesegyházakban. Itthon például öt évvel ezelőtt az esztergomi bazilikában és most Székesfehérváron. Varga István, a Vállalkozók Országos Szövetségének megyei elnöke, az est főszervezője nagy elismeréssel beszélt a zenekar munkájáról és a cigány labdarúgó-válogatott sikereiről. A hangverseny fővédnöke, Spányi Antal püspök köszöntőjében hangsúlyozta: a cigányságnak ilyen lehetőségekre van szüksége, mint a művészet és sport , amelyen keresztül önbizalmat és hitet kapnak, és harcolni tudnak az előítéletek ellen. Beszéde végén a püspök Mezei István kapitánytól a cigány labdarúgócsapat mezét kapta ajándékul. Ezen az estén mindenki azt tapasztalhatta, amit a híradásokban máskor is szeretne látni, hallani: együtt örült cigány és magyar a művészi teljesítménynek, a felemelő zenének.