Másképp zarándokoltunk, hiszen ebben az évben Hajdúdorogra kellett megérkeznünk, mégis hasonló zarándoktapasztalatunk lett: megérezhettük Isten végtelen szeretetét, közösségformáló erejét: azt, hogy az igazi boldogság nem más, mint hogy az ő számunkra életet jelentő útján haladhatunk. Az augusztus 9. és 14. között megtartott ifjúsági gyalogos zarándoklat kicsinyített mása volt életünknek: tapasztalatot szerezhettünk a napi erőpróbákról, ugyanakkor szinte percről percre megérezhettük az igazi boldogságot adó érzést is, hogy Isten kezében vagyunk.
A zarándoklat félezer fiatal sűrűjében hatalmas tanúságtétele annak a csodának, hogy Istennél minden lehetséges. Az ő segítségével képesek lehetünk az előttünk álló nehézségek áthidalására. Rászorulunk Isten életirányító segítségére, még ha ezt nem is mindig vesszük szívesen tudomásul. Hatalmas hitélmény volt ez az együtt eltöltött szűk hét a Kisvárdától Hajdúdorogig tartó, olykor poros, néha a naptól hevített aszfalt utakon. Közösséggé formálódásunkat és az isteni szeretet megtapasztalhatóságát segítették esti vendégeink tanúságtételei a fiatalok előtt Isten „nyitottságáról”: így volt közöttünk és velünk a Nyírség Táncegyüttes a Szikes zenekarral, a Hermann Jam együttes, Molnár Tamás vízilabdázó és Sitku Ernő kosárlabdázó, a Szent Efrém énekkar, Pitti Katalin és Mohai Gábor előadóművészek, valamint a Képmás zenekar. Fontosak voltak az imádság pillanatai, a szent liturgiák, parakliszok, imaórák és vecsernyék. Ugyanakkor egy gyalogos zarándoklat szinte minden pillanata alkalom a személyes, belső elcsendesedésre és a bennünk lakó Szentlélek felfedezésére is.
Végig velünk zarándokolt Kocsis Fülöp hajdúdorogi püspök és közel húsz paptestvér, akik mindvégig – a beszélgetések és a gyónási alkalmak által – készségesen álltak rendelkezésre a zarándokok lelki, boldog útjának megtalálásában. Lélekemelő érzés volt látni azon egyházközségek papjainak és híveinek meghatódottságát, akik befogadtak és vendégül láttak minket. Talán ezek azok az arcok, mosolyok és könnycseppek, melyekre egy fiatal még élete végén is vissza fog emlékezni. Megérte! Megéri az életben is áldozatot hozni, lemondani. Vállalni a nem várt nehézségeket is, mert Isten talán örömkönnycseppeket ajándékoz nekünk.
