Egyetértettek abban, hogy a Bajnai-kormány válságkezelő intézkedései nem igazán segítik az előrehaladást, sokkal inkább a bizonytalanságot és a zűrzavart fokozzák. Mindhárom előadó úgy értékelte, hogy nagyon súlyos helyzetben vagyunk. Botos Katalin és Csaba László szerint külső és belső oki vannak a válságnak. „Importált” ok például a „pénzügyi buborék kipukkanása”, belső pedig a súlyos eladósodás minden területen, illetve a nem megfelelő intézkedések bevezetése. Csaba László és Botos Katalin szerint azonban nem lehetett megjósolni a válság méreteit – következésképpen a megoldásokat sem lehetett volna hamarabb elkezdeni. Tulajdonképpen nem a válság-kezelő intézkedések beindításának sebességével, hanem inkább azzal van a baj, hogy ezek az intézkedések szinte havonta változnak. Abban is egyetértettek az előadók, hogy a Bajnai-kormánynak nem lenne szabad hosszú távú lépéseket tennie, hiszen alig egy év van hátra a mandátumukból. Palóc Éva szerint „a kiadásokat mindenképpen le kellett faragni”, Botos Katalin pedig nem tartja helyénvalónak, hogy a hosszú és a rövid távú intézkedéseket egyszerre akarják megvalósítani, valamint azt sem, hogy a gyes és a gyed, valamint a tudományokra áldozott összeg komoly szűkítésével – hosszú távon „a humán tőkét vágják agyon”.
Csaba László szerint azért veszélyesek a kormány „megoldásai”, mert éppen a gazdaság képviselőit lehetetlenítik el azáltal, hogy nem tudnak előre tervezni. Csaba László szerint az új kormány első és legfontosabb feladata az elszámoltatás: hová lettek a gazdasági és pénzügyi területeken „eltűnt” hatalmas pénzösszegek. Aztán sietve fel kell tölteni az „üres kasszát”. Az első két év a helyrehozás és a megerősítés ideje lesz, végül a negyedik évben kezdődhet újra a fellendülés.
