A szerző, akinek számos könyve jelent meg Magyarországon, több hazai kitüntetés és díszdoktori cím birtokosa. A rendszerváltozás után néhány kurzust tartott szülőhazájának egyetemein is. Az Egyesült Államokat azonban második hazájának tekinti. Negyven éven át tanított egy helyen, Pennsylvania katolikus egyetemén.
Elbeszélései megelevenítik az amerikai katolikus kisebbség elmúlt évtizedekbeli életének alakulását. A katolikus iskolák megőrizték felekezeti jellegüket. A közösség azért maradt fenn a nagy vallási versengésben, amely az amerikai társadalmat jellemzi, mert az amerikai katolikusok gyermekeik oktatását az alapszinttől kezdve az egyetemig igyekeznek a katolikus iskolákban megszervezni. Ez nem könnyű, mivel a világnézeti alapot nyíltan felvállaló iskolák az USA-ban a nagy liberalizmus jegyében nem kapnak állami támogatást, így a szülőknek kell azokat fenntartaniuk. Több felekezeti oktatási intézmény ezért fel is adta az ideológiai jelleget. A katolikusoknál azonban biztosítható, hogy a fiatalok kezdettől fogva ugyanolyan szellemiségű közösségekben tanuljanak, ismerkedjenek, szórakozzanak, s talán a párválasztásnál is katolikus társat válasszanak, ami egyszerűbbé teszi a következő nemzedékek katolikus nevelését.
John Lukacs maga is ilyen kollégium tagja volt. Mesélte, hogy az akkoriban még szigorúbb, minden péntekre kiterjedő hústilalom betartása nekik is nehezükre esett. Péntek esténként persze azért ugyanúgy összegyűlt az egyetemi ifjúság a klubban, ahol a fiatalok falatozni, iszogatni szoktak, mint más napokon, de beszélgetéssel múlatták az időt. Amikor az óra pontban éjfélt mutatott, felharsant az éhes ifjak kórusa: „One big hamburger!” És a pincér már hozta is nekik az elkészített friss, meleg étket…
John Lukacs megjegyezte, hogy mai szemmel nézve ez puszta formaságnak tűnik, a böjti előírások formális betartásának. Mégis volt szabályozó ereje. Kialakított bizonyos közösségi érzést: mi ezek vagyunk, akik komolyan vesszük az előírásokat. Ha az egyház nem kér tagjaitól semmit, még egy ilyen csekély áldozatot sem, akkor ne csodálkozzon, ha nem is kap semmit a későbbiekben, mondta a professzor…
