Január van, s nem esett a hó.
Minden csupasz,
s házak ablakain szűrődik át
a boldog otthon fénye,
akár fenn a csillagok ragyogása.
Vajon hol van az otthon?
Egy csöndes hely,
ahol csomagom kibontom.
Meleg étel az asztalon, szemben jó anyám,
s hol éjfélkor áldott álom borul rám.
Meddig tarthat még ez a béke,
s vajon hogy szakad meg? Jön-e valaha
olyan levél, mely fészkemet bontja meg?
Mi is az otthon? Kövek, oszlopok, vagy
szép emlékek és barátok, kik szívemben
vannak, legyek bár túl több határon?
S bárhol legyek, meglelem világom
ugyanúgy, mint ama ágyon, hol anyám
csókja ad rám nyugtot és szelíd álmot?
Kassa felett…
Kassa felett égnek a csillagok…
Mintha a mennyország padlóján
lennének apró hézagok.
Kassa felett égnek a csillagok…
Tán emlékeznek ezer esztendőre,
de a csillagok szótlanok.
Kassa felett égnek a csillagok…
S a szememből csorduló könnyet
vajon felviszik-e az angyalok?
Bacsa Dávid (1991)
a Központi Papnevelő Intézet
másodéves növendéke
