A bécsi templom december 18-a óta egy menekültdráma helyszíne. A menekülttábor túlzsúfoltsága és a hatósági menekültügy hiányosságai miatt mintegy negyven személy bevette magát a templomba, majd közülük tizenketten éhségsztrájkba kezdtek. A hír még karácsony előtt a lapok címoldalára került, és a politikai felelősöket is felrázta.
S hogyan állt a kérdéshez az egyház? A bécsi érsekség és a karitász kezdeményezésére már december 21-én kerekasztal-megbeszélés kezdődött a menekültek képviselői, az egyházi közvetítők és az érintett minisztériumok képviselőinek részvételével. A menekültek igényei azóta sem teljesültek. A karitász azonban a követelések többségét kezdettől fogva támogatja, és gondoskodik a tiltakozókról.
Christoph Schönborn bécsi bíboros-érsek más egyházi vezetőkkel, valamint a női és férfi szerzetesrendek vezetőivel meglátogatták a templomban éhségsztrájkolókat, szolidaritásukról biztosították őket, és hangoztatták, hogy a szükséget szenvedők előtt nem szabad bezárni a templomajtót. Ugyanakkor meleg helyiséget kínáltak fel a menekülteknek, ám ezt nem vették igénybe, bár a johannitáknak a sekrestyében berendezett orvosi rendelőjét felkeresték.
Több mint egy hónappal a templom megszállása után sem a hatóságok, sem pedig az éhségsztrájkolók nem engednek álláspontjukból. Michael Landau karitászigazgató pedig hangsúlyozza: „Gyors, jó és békés megoldásra van szükség. Az egyház és a polgári társadalom a szükséget szenvedő emberek oldalán áll, de csak a politika találhat megoldást.”
Hogyan is írta XVI. Benedek pápa január 20-án, a menekültek világnapján? „Természetesen minden államnak jogában áll, hogy szabályozza a migrációs áramlásokat, és olyan politikát gyakoroljon, amelyet a közjó általános igényei megkövetelnek, de ugyanakkor az államnak mindig tiszteletben kell tartania minden ember személyes méltóságát.”
